MiNap Online

Nem teljesen világos, mit szeretett volna elérni Gyurcsány Ferenc az avasi kirándulásával, a tanulságokat, beállítottságtól függően, nyilván mindenki másképp vonja le. A körülmények ismeretében nem kétséges, hogy egy provokatív, politikai akcióról van szó, amely azonban olyan dolgokra is rávilágított, amelyek nyilván nem szerepeltek a tervekben. Arra például, hogy egy önmagát baloldalinak nevező, közéleti csoportnak igazából halvány fogalma sincs róla, hogy élnek az egyszerű emberek. Úgy jöttek ide – médiástól, mindenestől - mint valami rezervátumi kalandtúrára, a bennszülöttek közé.

Röpködtek a jópofa élménybeszámolók, a hamisítatlan reality-epizódok - szemlátomást senkit nem érdekelt, hogy mindez ott élőknek egyáltalán nem valami jó hecc, hanem a keserves napi valóság. Ők nem pár napig élvezik az izgalmas, vadkeleti egzotikumot, hanem hónapról hónapra meg kell küzdeniük valahogy a számlák tengerével, az elviselhetetlen szomszédokkal – azzal, hogy a lakásuk, amit egy élet munkájával kuporgattak össze, talán már a harmadát sem éri.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök korában nemigen költözött be az Avasra, pedig a problémák zöme épp akkortájt keletkezett, illetve teljesedett ki. Kormányfőként meg lettek volna az eszközei, hogy elejét vegye például a Fészekrakó-ügy eszkalálódásának, amelynek a gazdasági, társadalompolitikai hatásai ma még felmérhetetlenek, de az biztos, hogy katasztrofálisak. Akár az ingatlanok értékvesztését, akár az elvándorlást, az állandósult konfliktusokat, illetve azt a tehertételt tekintjük, amelyet a beköltöztetett hátrányos helyzetűek az oktatási, szociális, rendészeti intézményeknek jelentenek.

Az, hogy Gyurcsány Ferenc most kezdett el érdeklődni az avasiak gondjai iránt, meg hogy – afféle kíváncsi turistaként – egy fészekrakóktól disszidált poloska tevékenységén szörnyülködött, még politikai mércével mérve is terebélyes szemtelenségnek tűnik.

Persze, az sincs kizárva, hogy a példa ragadós lesz, és komoly turizmus szerveződik majd az avasi kalandtúrákra. Főszezonban a panelek megtelnek kalandvágyó milliárdosokkal, s aztán a tenisz-klubban mennek az élménybeszámolók:
- Te hol vakációztál? Afrikai szafarin voltam, és te? - Én az Avason!
- Ah! – kap a szívéhez egy gyenge idegzetű, vörös grófnő, - és láttál eleven fészekrakót is??? - Bizony ám! – bólogat zord mosollyal a hős milliárdos. – Sőt, láttam élőben kukázást, bádoglábasból ettem a tökfőzeléket, és üvegből ittam a borsodi sört!
A grófnőt erre már tényleg újra kell éleszteni, így nem látja a körbemutatott, drága pénzen vett avasi szuvenírt: egy vandálok által összetört, köztéri ivókút darabkáját, amelyről korábban ellopták a fém vízcsapot.

Gyurcsány Ferenc mehetett volna sok más helyre is - vannak még izgalmas területek Magyarországon - ő ide jött. Ez jelzi egyebek mellett a városrész keserves hírnevét, de jelzi azt az elitista megkülönböztetést is, amely szerint „vagytok Ti és vagyunk Mi. Mi most leereszkedünk egy kicsit közétek, de azért természetesen mások vagyunk. Ezért az, hogy most pár napig úgy élünk mint Ti, már önmagában is médiaszenzáció”.
Illetve baloldali egyenlőség.

Szepesi Sándor