Nagyon nem szeretem ezt a szót, melyet az országos sportsajtó rendre kikiált egy város kapcsán, ha a helyi együttes találkozóján a nézőszám eléri a tízezres „álomhatárt” – ez leginkább akkor fordul elő, amikor jól megy a csapatnak (lásd még: Győri ETO FC, DVSC). Különösen akkor nem, amikor a DVTK-val hozzák összefüggésbe ezt a különös kórt. Itt ugyanis nem újdonság ez a betegség – ha szabad ezt mondani, Miskolcon bizony évtizedek óta ebben a nyavalyában szenved a lakosság jelentős része.
A diósgyőri futball-láz egyébként sem akkor jelentkezik, amikor a csapat veretlenül abszolvál 10-11-12 mérkőzést az élvonalban. A borsodi megyeszékhelyen és tág vonzáskörzetében – nem beszélve a más városokba, országokba szakadt lokálpatriótákról – élőknél akkor is előjönnek a tünetek, amikor az szaglik a Diósgyőri stadion környékén, hogy hozzáértő, netán tehetős tulajdonos igazgatja a klubot, nem sokadrangú román (vagy akármilyen) vándorok érkeznek labdát kergetni a bukaresti éjszakából, és a szakmai munkát is helyi, valamint hozzáértő szakemberek irányítják.
Ha pedig a fentiek összessége egy szerethető, tetszetős játékot produkáló csapatot szül, akkor már rég itt a láz. A futball-láz, mely nem megjelenik, hanem terjed, s megfertőz családtagot, rokont, barátot, barátnőt, ismerőst, munkatársat – jelen van ez mindig, csak járvánnyá válik. A minap tíz, a honi focit nem különösképp kedvelő barátom, barátnőm jelentkezett be a Pécs ellen újoncderbire, a már „fertőzött” páromat (aki korábban persze hallani sem akart a labdakergetésről, pláne nem „a minden hétvégén a stadionba” mozgalmamról) pedig azon kaptam, a Diósgyőr-indulót hallgatja laptopomon. Így megy ez...
Mindig is félelmetes katlanba látogatnak a Diósgyőrbe érkező ellenfelek, hát még, ha az amúgy a labdarúgással szemben közömbös vagy kiábrándult népek is úgy érzik, érdemes kilátogatni az arénába a csapat, a hangulat, a program miatt. Amiért egyedülálló a DVTK-stadion. Nem csak akkor, ha rangadó van, ha az ősi rivális látogat Miskolcra, vagy a szebb napokat látott Fradi vizitál. Hanem csak azért, mert mérkőzés van, s rendre közeli az a bizonyos telt ház.
Mert itt tényleg ünnep a meccsnap.
Soós Péter
