A hivatalos ünnepi beszédek, pezsgős koccintás után a résztvevők eleinte szalonzenére, majd egyre vadabb ritmusokra ropták. A felsőbb éves hallgatók tekintetei nem is a fellépőkre irányultak, ők inkább a gólyalányokat pásztázták. A sok első éves mellett több miskolci szakközépiskolás és dolgozó ember is kilépett pénteken az egyetemre, hogy részese legyen a nem hétköznapi mulatságnak. Oktatók, hallgatók és újdonsült polgárok szórakoztak együtt önfeledten hajnalig a gólyabálon. A díszaula nagyszínpadán a Bikini és a Magna Cum Laude játszott, aztán Hevesi Imre és barátai adták a talpalávalót, majd jött a Tour de Lúzer. A nosztalgikus lakossági igényeket a rockabilly-koncertek és a rockin’ dj szolgálták ki. Sok-sok bálozó egyéniségből, több nemzedék jó kedvéből, ezer zenei stílusból és több helyszínből született a feledhetetlen este, a 2009-es gólyabál.
Az elsős hallgatókat még csak most – és a tábor idején – érintette meg az egyetemi feeling szele, sokat kell még csiszolódniuk ahhoz, hogy a campus elismert arcaivá váljanak. Jönnek sorba a szakestek, a valamire való vagányok saját szakestjeiken és a testvér karok rendezvényein is tiszteletüket teszik. Ha az előadásokra nem is jutnak be mindig, a Rockyba azért illik bekukkantani és még nem is beszéltünk azokról a bulikról, amelyekről nem szólnak a plakátok, és az újságok sem írják meg azt, mikor melyik koliban milyen apropóból van házi mulatság. A gólyák nem sejtik még, életüknek ez a szakasza, nem csupán a legmagasabb iskolai végzettséget igazoló papír megszerzéséről szól, hanem olyan közösségről is, aminek nincs alternatívája sehol a világon.
Ezt nem érti meg a pesti ember, nem érzi a debreceni hallgató, a pécsi diák sem fogja, mi miskolciak összetartozunk. Mindegy, hogy a szomszéd faluból vagy Székelyföldről, Kárpátaljáról érkezik a hallgató, a miskolci egyetemistákat összekötik a selmeci hagyományok. Lehet szerezni sok diplomát sokféle iskolából, de a miskolci évek egy életre szólnak. Bármerre sodródjunk a világban, mi összetartozunk, összekötnek minket a „selmeci” és a „miskolci évek”. Belecsöppentünk a különös birodalomba, hatalmas családba. A miskolci hallgató örökké egyetemista marad, talán ezért olyan természetes, hogy a miskolci bulikon a leendő egyetemisták, a tinédzserek és a nyugdíj előtt álló szakemberek is jól szórakoznak.
Életkortól függetlenül bukkannak fel különböző arcok a nagy rendezvényeken, hallgatók, leendő és volt egyetemisták is hazajárnak, otthon vannak a Miskolci Egyetemen.
Hozzászólások
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.
Legyél te az első hozzászóló.