MiNap Online

Korábban takaros kis víkendházak voltak itt. Most omladozó épületek, szétesett viskók, fémtolvajok, dínomdánomozók uralják a terepet. A rémült régi lakók, telektulajdonosok áron alul sem tudnak túladni házaikon. Már a fatolvajok is félnek, mióta az erdőben holttestre bukkantak. Mondogatják is, könnyen lehet, hogy a szerencsétlen ember gyilkosság áldozata lett.
Lyukóban jártunk. Sétáltunk a cigánytelepen, ahol a felbőszült lakosoktól két segítőkész roma mentett meg minket. Fotók

Bejártuk a Számozott utcák rettegett részeit, ahol a szegénységtől csak a szemétdomb nagyobb és a szipusok mellett még a szapora patkányoktól is rettegnek az ott élő gyermekek.
A lehangoló sorok után végre jó hírekkel is szolgálunk: terepszemlénk után a kerület illetékesei intézkedtek, elhordták a szemetet a Számozott utcák sarkáról, amit – az ott élő romák szerint – a Szondiról érkezett új lakók, akik nem bírnak beilleszkedni és a jobb helyekről idehajtó autósok hizlaltak. A luxusautók – állításuk szerint – hetente kétszer megállnak a Számozott utcák végén, kidobják a hulladékot, majd padlógázzal továbbállnak. Ez „legendás” szemétdomb, illúzió lenne azt hinni, tartósan tiszta marad a Szinva-part vasgyári szakasza.

Lyukóban meggyőződtünk róla, Lakatos Attila, a borsodi vajda nem mond butaságot: cigányokra elsősorban cigányok tudnak hatni. Stábunk és a kamerák jelenléte hamar kivívta az ott élők haragját. Olyannyira, hogy testi épségünk és a technika is komoly veszélynek volt kitéve, amikor a nagy csapat roma megindult felénk. Úgy döntöttünk, odébbállunk. Mentünk volna gyorsan a felbőszült csoporttól jó messze, de nem tudtunk. Autónk beragadt egy emelkedőn, még a kerék is füstölgött, de a kocsi nem indult. Súlyos perceket éltünk át, nem volt mese, ki kellett szállni az autóból. A dühös emberek pedig csak jöttek, jöttek egyre többen, egyre fenyegetőbben. Ekkor megjelent két roma származású férfi. Igaz először azt hittem, jó esetben kirabolnak minket, nem hittem a lyukói cigánybecsületben. De ők néhány szóval tudtak hatni dühös testvéreikre, lecsillapították a megvadult hangulatot, és még az autónkat is kitolatták azokkal, akik néhány perce még haraggal vonultak felénk. Megmentőink az egyik egyház szolgálatában építkeznek ott Lyukóban, és vallják: a romákat meg kell téríteni és be kell vonni őket a munka világába.

„Egy kalap alá vesznek minket”

- A romákat meg kell téríteni, mert bűnben élnek. Vannak itt gondok, nem válogatnak, azt lopnak össze, amit csak tudnak. Nemrég holttestet találtak az erdőben, ki tudja, hogy végezte az a szerencsétlen ember, az is lehet, hogy gyilkosság áldozata lett. De a legnagyobb baj, hogy egy kalap alá veszik a cigányságot. Én büntetlen előéletű vagyok, dolgozom, a buszon mégis összesúgnak a hátam mögött és mondogatják, megy lopni Lyukóba a cigány. Alig találtam munkát, mert barna a bőröm – magyarázta Galamb Lajos, aki segítségünkre sietett.
A többségi társadalom dühös és fél – nem alaptalanul, maga a vajda is kimondta, létezik cigánybűnözés, de ott volt az a két ember – romák –, akik szorult helyzetünkből kihúztak. Remélem, minél több romát vonnak be közülük a „rendcsinálásba” és ha a nyilvánosság erejével el lehet hordatni a szemetet, rajtunk ne múljon, kimegyünk újra és újra. 
 

• Cigánybűnözés
• Ez mi, ha nem cigánybűnőzés?
• A Szondi telep tovább virágzik
• Jogász legyen vagy bűnöző?