MiNap Online

„Először üss, aztán meglátjuk" az egyik legfontosabb elv gyermek- és kamaszkoromból. Az Avason nőttem fel. Féltem, minden nap féltem. Lehajtott fejjel, gyorsított léptekkel, nem bírtam kislisszolni a helyzetből. Ha odaadtam volna a reggeli pénzem, francia csatom, ugyanúgy nem úszom meg a bajt. Tudtam, ha nem nézek a szemükbe, vérszemet kapnak.
Ez az elv ma már nem vinne messze. A napokban négy nagydarab férfi szotyolázott az utcán, obszcén szavakkal kóstolgattak. Visszadünnyögtem valamit, megdöbbentem, mit tudok én tenni négy ekkora „felnőttel"? Hogy védjem meg magam? Hívjam a rendőrséget vagy hordjak fegyvert és legyek bűnöző? Büdös cigányok – gondoltam magamban. 
 



„Ez tényleg az alja”
 
Majd beléptem a fűszereshez, ahol a – roma származású – hölgy azt sem tudta, hogy járjon a kedvemben. Kiváló eladó, rendes ember, pedig „roma”. Elpanaszoltam a korábbi incidenst, ő felsóhajtott: „Istenem, ez az alja" és egyre többen vannak. Őt nézve beugrott a gyerekkorom, mikor az egyik romától meg kellett védeni magam, míg a másikkal egy padban ültem, barátok voltunk.
Debrecenből telepítik őket, szervezetten hozzák a cigányokat - panaszolják úton-útfélen az emberek. Nem hinném, hogy Debrecenből jönnének. A házunkban élők sem tudják kezelni a liftet, látszik rajtuk, nekik új a nagyváros. Elszegényedett borsodi falvakból, Miskolc peremterületeiről szivároghatnak be hullámszerűen, de nem ez a lényeg, honnan jöttek, hanem az, hogy itt vannak és tetszik, nem tetszik együtt kell élni velük. De hogyan?
 
Tóth Józsefné Pruma Évával, az Esélyek Házának vezetőjel beszélgettem erről. Intelligens nő, sokra vitte, sokat tesz a rászorulókért. Éva magas körökben is felvállalja roma származását.  Számtalan rendezvényt, programot indítottak útjára, soha sem egyedül, mindig a civilekkel karöltve. A romakérdés egy a sok közül.
- Butaságnak tartom a felröppenő rémhíreket, miszerint az önkormányzat segítené a romák betelepülését. Miért vágnák maguk alatt a fát? A problémát önmagában nem tudja megoldani az állam, az önkormányzat.

„Bevetjük a civileket"

– A civil szférának kell megerősödnie, segíteni a probléma megoldásában. Az a jövő. 40-50 éves embereket nem lehet átnevelni, de figyelnünk kell a gyermekekre. A család a legfontosabb érték, de sok halmozottan hátrányos gyermek sajnos nem tudja, milyen is igazi családban élni. Ingerszegény környezetben nem fejlődnek és a követendő mintát sem lelik otthon. Fontos az óvodai, iskolai nevelés. Hiába kapnak számtalan támogatást, ha nem tudnak élni vele, semmi haszna, ha az nem jut el a gyermekekig. Hiába biztosítanak az óvodában, iskolában ingyen étkeztetést, ha nincs, aki elvigye oda a gyereket, ha a szülő lusta felkelni, mert éjjel ment a daj-daj. Az Avason is meg kell találni a magot, akik ki akarnak „törni”, a pozitív példákat ki kell emelni. Ha nap mint nap kivonul a rendőrség, azzal csak a tűzet szítjuk. A roma képviselők is kijárhatnának a családokhoz, akiket képviselnek. Tudatosítani kellene bennük, ha a gyerek nem jár iskolába, óvodába, milyen hátránnyal fog indulni a „nagybetűs életben”, ezáltal ők is peremhelyzetbe kerülhetnek. Iskola után maradjon a gyermek napköziben, a szakköröket és a műhelymunkát fontosnak tartom. Törekedni kell arra, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek minél több időt töltsenek ingergazdag környezetben, ahol az ennivaló mellé még törődést, gondoskodást is kapnak, saját korosztályukkal tölthetik a nap nagyrészét értelmi szintjüknek megfelelő képességfejlesztésben részesülnek - hangsúlyozta Éva.

– Minden tiszteletem azoké a pedagógusoké, akik nap mint nap a pedagógus munka mellett megvívják a harcukat a családi miliővel is.
Készült már annyi kutatás, annyi terv, ezer szakirodalom. Sokat okoskodtunk már, ideje a tettek mezejére lépni. Ezt szorgalmazom most. Hamarosan összehívom a kerekasztalt, ahol a civil szféra, pedagógusok, a városvezetés, a képviselők és a vajda is ott lesz reményeim szerint.



Meg kell beszélnünk a teendőket, elosztani a feladatokat és lépni, azonnal. Még ebben az évben elindítjuk a programot. Minél több civilt szeretnénk bevenni, akik családgondozással segíthetik a romák és nem romák problémáinak kezelését, mert a halmozottan hátrányos helyzetűek között vannak bőven romák, vegyes házasságból származók és a társadalom peremére sodródott magyarok is – magyarázta Éva, aki a tettekben hisz, a rendeletek helyett.
Hazafelé a buszon szakadtabb roma családdal ülök szembe. Hangosak, durvák a gyerekeikkel. A két-három éves majszos szájú csöppség nagy fekete szemeit mereszti a többiekre. Lehet, irigy, látja, másokkal jobban, bánnak. De lehet, hogy csak kifliről álmodik, mert a gyermektámogatási összeget apja a kocsmában hagyta. Lehet, néhány év múlva autókat fog törni, börtönben végzi ez a kis széparcú. De lehet, jogásszá, orvossá válik, ha lesz, aki ránéz, hogy a támogatásból kiflit, ruhát és tankönyvet lásson apuka nótás jókedve helyett.