MiNap Online

Kényes téma a „romakérdés”. Tanulmányok, statisztikai adatok születnek sorra, de megoldást nem hoznak. A többségi társadalom egyre erősebb ellenérzést táplál a cigányság beilleszkedni képtelen rétegével szemben. Az előítéletek tévútra visznek, de nehéz megértetni azzal, aki attól fél, megkéselik, kirabolják, és még a bebetonozott vasat is viszik a telkéről. Ahol a romák letelepednek, onnan menekülnek a magyarok, zuhannak az ingatlanárak. Társadalmunk jelentős részét a roma népesség alkotja, tetszik, nem tetszik, együtt kell élni velük.
A beilleszkedést a gyermekeken kell megkezdeni, sőt rajtuk keresztül a szülők is formálhatók – vallja dr. Szabó-Tóth Kinga, a Miskolci Egyetem Szociológiai Intézetének vezetője, aki romakutatásaiban a sikeres cigányokra hívja fel a figyelmet. Szerinte a „gettósódás” természetes városszociológiai folyamat.

- Szegénytelepet nem lehet nyomtalanul eltüntetni, gombamód felüti a fejét máshol. Eltűnik a Szondi telep, de Lyukóban megjelenik a hasonmása, az Avason is több a „szegregációs sziget”. A szocializmusban a romákat bevonták az ipari tevékenységekbe, munkásszállásokra tömörültek. A rendszerváltozással megszűntek a munkahelyek, a „feketevonat” is odébbállt. A város peremén, elhagyatott részeken leltek otthonra, illegális, illetve félig illegális tevékenységekben találtak megélhetést. A népességcserélődés mindig jellemző volt az Avasra, korábban szívesen mentek oda, később hullámszerűen zajlott a betelepedés, menekülés. Az Avas nem homogén környezet, túlságosan is sokszínű ahhoz, hogy gettónak nevezzük – magyarázza a szakember, aki bízik benne, Lyukóval ellentétben az Avas nem lesz „egyszínű”.



Álliberalizmus, álhumánum…

- A roma közösségekben vannak jó példák, ők a húzóerők. Az óvodai, iskolai nevelés kulcsfontosságú beilleszkedésük szempontjából. Elhibázott döntés az erőszakos integráció. Száműzni kellene az álliberalizmust és álhumánumot az oktatásból. Miért gond, ha csupa roma kisdiák tanul egy osztályban? Elkerülhetetlen azokon a városrészeken, ahol csak romák élnek. A lakóhelyükhöz közel kell tanulniuk, saját környezetükben, nem pedig ingázni, más városrészben iskolába, óvodába járni.  A hátrányos helyzetűeket kötelességünk támogatni, de nem szorulhatnak háttérbe a többiek, a tehetséget sem szabad elfojtani. Speciális nevelői módszerekre van szükség a szegénytelepeken és hatékony védőnői hálózatra. Komoly odafigyelést, lelkes pedagógusokat érdemelnek a telepek gyermekei. A szociális munkásoknak, pedagógusoknak hatni kell rájuk, hogy beilleszkedjenek. Ez kemény munkát, a többségi társadalomtól pedig óriási türelmet követel, hiszen több évtizedes folyamatról van szó, ha minden jól megy, akkor is - hangsúlyozta

Kapcsolódó írásunk:

• Jogász legyen vagy bűnöző