MiNap Online

Kísérleti tanösvény az Avason

2014-07-20 15:21

Kísérleti tanösvényt alakított ki az Avas északi oldalában az Észak-Keleti Átjáró Egyesület. A valódi kísérlet az arra járókkal folyik: megállnak-e a kihelyezett tábláknál, elolvassák-e a szöveget, elmerülnek-e a képekben, követik-e az így kijelölt útvonalat – tehát van-e kedvük többet megtudni az Avasról?

Az avasi műemléktemplomtól a kilátón át a Horváth-tető pihenőpadjaiig 10 tabló vezeti az érdeklődőket a Macskaköves tanösvényen. Az Utánam, srácok! projekt keretében kialakított sétaút kínál képeket és verseket, kortársaktól és egykori szerzőktől, hogy az Avasról – történetéről, irodalmi emlékeiről, élményekről, a templom miatt a gótikáról, a pincék miatt a borról meséljen.



– Az elmúlt egy évben egyre szorosabb kapcsolat alakult ki az egyesület és Bereczki Zoltán történész, valamint Kapusi Krisztián levéltáros között, így adta magát, hogy az általuk legfontosabbnak tartott témákat dolgozzuk fel – az építészeti vonatkozásokat, a mulatozást, a templomot…  Az elején meg kell fogni az arra járókat a tartalommal, hogy azután nyitottabban fogadjanak egy-egy verset is. Mert bőven van miből választani, és próbáltuk a legszabadabban megmutatni magát az Avast – mondta el érdeklődésükre Vörös Júlia, a projekt koordinátora.

A tanösvény természetesen képletesen sem lóg a levegőben, az egyesület igyekszik „barátkozni” más, az Avason érdekelt civil szervezetekkel, műhelybeszélgetést is tartottak arról, mire lenne szükség a történelmi, északi oldalon. – Tudtuk azt is, hogy megnyílik az Avas Kapuja Közösségi Ház kiállítása. A cél közös: jobban ismerjék meg az emberek az Avast, és aki ellátogat oda, az kapjon kalauzolást – de törekedtünk arra, hogy a tartalom és a megfogalmazás eltérő legyen – tette hozzá Vörös Júlia. Ezt a tanösvényt 1-2 hónapra tervezték, de ha arra lenne igény, maradhat tovább is. A hosszú távú cél viszont egy, a történelmi Avast bejáró kulturális–történeti–ökológiai tanösvény lenne. A „kísérlet” is ezt alapozhatja meg.



– Arra voltunk kíváncsiak, van-e fogadóközönsége egy ilyen kezdeményezésnek. Eljönnek-e megnyitóra, rajtakapunk-e arra járókat, hogy elolvassák a szövegeket, van-e visszhangja. Az például, hogy most erről beszélgetünk, jó jel. És kaptunk már sok más pozitív visszajelzést, láttuk, hogy megállnak a táblák előtt. Tehát van az embereknek kedvük felfedezni, van igényük többet tudni – mondta Vörös Júlia. „Idealisták vagyunk, de nem teljesen vakok” – tette hozzá, amikor az került szóba, hogy felkészültek a rongálásra is.

Két tábla ugyan már eltűnt, de a többi megvan és rendben van, egyelőre igazolva azt az alapgondolatukat, hogy ha valami megszépül, ha van látható jele a gondoskodó kezeknek, az pozitívan hat, esélyt ad arra, hogy mások is megkímélik azt a területet. Ezért újítottak fel, festettek színes hat padot a Horváth-tetőn, a projekt zárómozzanataként még az Alabárdos pince kovácsoltvas ablakrácsának mintája is rájuk kerülhet. És bőven lehetne még folytatni – árválkodnak ott kevésbé vidám padok, jó lenne minél több szemetes, amit természetesen ürítenek is, hasznos lenne egy vécé.



Ezek ugyan nem egyesületi feladatok, de mint Vörös Júlia fogalmaz, vannak egyszerű megoldások bonyolultnak tűnő kérdésekre is. Például el lehet kezdeni munkákat önkéntesekkel, az „eredményt” pedig a város fenntarthatja. Céljuk ugyanis nemcsak az, hogy az Avas szebb, vonzóbb és tartalmasabb legyen, hanem elsősorban az, hogy előhívják a miskolciakból a város iránti tiszteletet, a cselekvő szeretetet. 

Cs. M.
Fotó: Mocsári L., Varga Piroska