MiNap Online

Az Európába vezető utat keresik

2014-01-03 16:28

A negyedik helyen telel a bajnokságban a DVTK, mely a magyar és a Ligakupában is talpon maradt tavaszra, ráadásul egy világszerte egyedülálló sorozatot tudhatott magáénak az ősszel Tomiszlav Szivics csapata. A vezetőedzőt arra kértük, értékelje a mögöttünk álló hónapokat, s vázolja a következő esztendő terveit.

– Milyen várakozásokat támasztott maga elé, amikor Diósgyőrbe érkezett, és mi valósult meg ezekből?
– Sok problémával küzdöttünk, amikor stábommal idekerültem. Gondolok itt arra, hogy tíz játékos kezdte az alapozást, pár labdarúgó sérülés után jött vissza. Igazán nehéz szituáció volt, nem volt fényes a helyzet, sőt… Akkor szépen lassan kezdtünk dolgozni, és megbeszéltük a vezetőséggel, hogy egy új terv kell. Az előző három év más volt, a következő háromban pedig együtt valami mást szerettünk volna csinálni, másképp. Dolgoztunk, majd elkezdődött a bajnokság, négy forduló után pedig úgy döntöttünk, hogy távozni fog Rudolf meg Seydi. Utána jött a siker is, egy csodálatos széria, hét győzelem egymás után kapott gól nélkül. Aztán jött a bajnokság harmadik része, amikor a legerősebb ellenfelekkel játszottunk. A legjobban futballoztunk ebben az időszakban, de nem sikerült annyi pontot szerezni, mint amennyit terveztünk. Összességében azt mondanám, hogy sikeres ősz volt. Összességben, mert ha valaki ezt mondja a szezon előtt, nem sokan hitték volna el. Legjobb nyolcban vagyunk a magyar kupában, továbbjutottunk a Ligakupában is, szóval szép ősz volt, ahhoz képest, hogyan indultunk és hány játékossal csináltuk meg. 14-15 labdarúgó játszott végig, sérülés nélkül. Ez elég sok ok az elégedettségre. Olyan csapatot alakítottunk ki, mely szerethető focit játszik, ki tudja szolgálni ezt a fantasztikus közönséget. Nagyon sok munka van benne, de még legalább ennyi kell. Jó úton járunk.



– Ki tudna emelni valamit az őszből?
– Kialakult egy igazi csapatszellem az öltözőn belül, a pályán, és az együttes kezd hasonlítani arra, ahogy én látom a focit, küzdeni, hajtani végig. Van olyan pillanat, amikor nem sikerül, de akkor is odatenni száz százalékot, és ha valaki jobb, akkor gratulálunk neki, ahogy tettük is. Sok pozitív dolog van. Beépítettünk pár játékost, sok öröm ért. Bacsa Patrik hétgólos, miskolci nevelésű gyerek, Eperjesi Gábor megtalálta saját helyét a kezdőben is. Vadász és Gohér, akik évek óta itt vannak, és amikor idejöttem, azt mondták, nekik menniük kell. Mondtam, hogy várjunk még egy picit ezzel. Elek Ákos visszajött válogatott formájába az utóbbi meccseken, Kádár Tamás produkált egy igazi stabil szezont. Nikházi, Barczi, akik „kis ajtón” jöttek ide, ugyancsak szép teljesítményt produkáltak egész ősszel. Ezekre büszke lehetek, mint vezetőedző.

– Negatív irányban miket tapasztalt?
– Nem vagyok olyan ember, aki a negatívumokkal foglalkozik, mindig a pozitívot akarom kivenni. Persze vannak negatívumok is, de azon vagyunk, hogy javítsuk őket. Mikor a szezon vége fele jött a fáradtság, a koncentráció is hiányzott, és olyan gólokat kaptunk, amilyeneket nem lenne szabad. Nagyon nehéz szériában voltunk, és nem tudtunk úgy rotálni, ahogy kellett volna, ez fáradtságot szült. Volt pár játékos, akitől többet vártam, de aki dolgozik, az hibázik, így mi is. Ha olyan könnyű lenne tökéletesen megcsinálni mindent, akkor azt már valaki megtette volna korábban, akár másik, nagyobb költségvetésű csapattal. Természetesen van két-három olyan pont, ahol mi is hibáztunk, többet vártunk, ahol nem úgy jött ki a lépés, ahogy szerettük volna. Ezeket javítani fogjuk.



– Milyen javításokra gondol?
– Frissíteni, erősíteni kell, de minőséggel, nem darabra. Nagyon vigyázni kell, hogyan igazolunk, hogy ne forduljanak elő korábbi hibák. Az se könnyű, de ezért van itt Kovács Zoltán, a sportigazgató, aki korábban labdarúgó volt. Én vezetőedzőként a csapattal, erővel, taktikával, fegyelemmel foglalkozok. Egy csapat vagyunk itt, együtt vagyunk, és van sok olyan pont, ahol figyelni kell, ahol nagyon keveset lehet hibázni.

– Mekkora játékosmozgás lesz a télen? Biztosan megvannak már az elképzelései.
– Tervek mindig vannak, csak történnek olyasmik, amiket nem tervezünk. Mire gondolok? Például arra, hogy terveztük, pár játékosnak menni és párnak, hogy jönni kell. Lehet, hogy egy-kettő el fog menni, akit nem terveztünk, akiket más csapatok megvennének. Ez is egy üzlet, el kell fogadni. Benne van ez is, majd meglátjuk január elején, hogyan alakul.

– Lesznek próbázók vagy megvannak már a kiszemeltek? Ahogy említette, a sportigazgató már biztosan dolgozik az ügyön.
– Itt is van két-három kategória. Akit ismerünk, az nem jön próbajátékra, de tesztelni mindenki. Lesz viszont próbázó, ez is attól függ, mi történik a házon belül, ki marad, ki megy. Ha ezután szükség lesz megnézni pár posztra néhány játékost, akkor azok próbajátékra fognak jönni.



– Edzőtáborba utaznak a bajnoki szünetben?
– Lesz, ez is a sportigazgató területe. Tíz napos lesz februárban, hogy hol és hogy, azzal nem én foglalkozok, van sok más teendőm. Teljesen bízom Kovács Zoliban, hogy megfelelő helyet talál.

– A következő kérdés sem az Ön hatásköre, de talán érdemes meghallgatni, mit gondol a szurkolók és a klubvezetés viszonyáról, a bojkottról?
– Van persze véleményem. Én nem hiányoltam senkit egyszer sem, nem éreztem, mert mindig csodálatos hangulat volt. Szerintem, aki szereti a klubot, az annak szurkol, nem a vezetőknek. Ez nekem furcsa. Aki szereti a csapatot, játékost, az kijön a mérkőzésekre. Tényleg nem tudom, mi a feszültség forrása a két fél között, de nem is tudom elképzelni, hogy ilyen létezik. Ez a csapat megérdemelte a szurkolást, és meg is kapta. Köszönöm mindenkinek, aki végig drukkolt nekünk. Az utolsó, nagyon hideg meccsen, a Videoton elleni kupatalálkozón is igazi támogatást kaptunk, én ezt nagyon tisztelem, becsülöm.

– Sokat emlegeti az előttük álló munkát. Tételezzük fel, hogy semmi nem jön közbe, hova juthat el a csapat?
– Amikor idejöttem, vagy a hetedik győztes meccs után is azt mondtam, hogy türelem kell, sokat dolgozunk, de még ugyanannyit kell, hogy elérjük céljainkat. Mikor elindultunk, az első hat helyezés volt az. Mikor Rudolf és Seydi elment, akkor azt mondták, az első tízbe kerülés is jó. Most negyedikek vagyunk. Dupla annyit kell dolgozni, hogy itt maradhassunk, mert mindenki látja, milyen csapatok vannak mögöttünk és előttünk. Most sem mondok olyat, ami nem tény és nem igazság. Kialakítottunk egy csapatot, amely kezd komoly együttesre hasonlítani, mely tud harcolni, versenyezni, nyerni, játszani. Ahhoz még nagyon sok kell, hogy itt maradjunk, hiszen van olyan együttes, mely 35 játékost tud a keretében vagy lehetősége van két-három edzőtáborba elutazni. Magunkkal foglalkozunk, s mindent megteszünk, hogy megtaláljuk az Európába vezető utat akár a bajnokságban, akár a kupákban.



– Tükrözi a tabella az erőviszonyokat vagy több volt a meglepetés, mint a papírforma-eredmény az ősz során?
– Három vereséget szenvedtünk, az előttünk álló Debrecentől és a Győrtől, valamint a mögöttünk lévő Fraditól. Oda kell figyelni, meglepetés mindig van, de legyünk mi a pozitív meglepetés, a kellemes csalódás tavasszal.

– Az ünnepek alatt tudja magát függetleníteni a futballtól vagy pihenés közben is DVTK- vagy más mérkőzéseket néz?
– Tudom és szükség is van távolítani, nekem is kell a frissítés. A tesztelések és az egyéni programok elkészítése után mehettem pihenni – telefon és foci nélkül.

– Egyébként hogy tetszik Miskolc?
– Most már kezdek beilleszkedni a városba. Eleinte nem tudtam a központig sem eljutni, csak a lakás és a pálya közt utaztam. De már eljött az idő, hogy benéztem a városba, tetszik persze, kezdem megszeretni.

minap.hu