MiNap Online

Már több, mint régiségvásár

2012-05-06 15:37

A miskolci régiségvásár alaposan kinőtte magát. A szekrények, padlások mélyéről előkerült, leporolt „kincsek” mellett régi autók és motorok kiállítása, matyó kézművesek, iparművészek hozták el alkotásaikat a Miskolczi Vásárba. Aki pedig megéhezett, megszomjazott se maradt hoppon. Miközben fogyasztottak az alkalmi színpadról szórakoztatták a vasárnapi vásáron a nagyérdeműt.

A BOKIK által életre hívott Miskolc Belvárosi Gazdaságfejlesztő Klaszter tagjai és helyi kereskedők az Új Széchelyi Tervből elnyert támogatással a  saját  termékeiket árusítják a különböző rendezvényeken. Az első ilyen vásár a vasárnapi régiségvásá lett, amely kísérőrendezvényeként a Gasztronómiai téren lehetett falatozni, a megyeháza patinás épülete előtt régi autó és motorkiállítást rendeztek. Velük szemben, a városháza oldalában felállított bódékban a díszvendég Mezőkövesd képviselői, a messze földön  ismert Matyó Népművészeti Egyesület mutatta be alkotásait a babáktól a hímzésekig. Természetesen meg is lehetett vásárolni a termékeket.



A kellemes tavaszi időjárásban dél felé sok százan sétáltak a főutcán és a szomszédos tereken, amelyeket teljesen megtöltöttek a vásárosok. A Miskolci Galériának otthon adó Rákóczi-ház udvara is megnyílt.

A régiségvásárhoz tavasszal csatlakozva a Miskolci Galéria minden hónap első vasárnapján rendezi meg a miskolci művészpiacot, ahol – divatos szóval éve – a „kreatív ipar” képviselői találkozhatnak. A rendezvénysorozat meghívásos alapon lehetőséget ad a Miskolcon és a szűkebb-tágabb környékén élő, dolgozó, ide kötődő iparművészek, tervezők, designerek számára, hogy találkozzanak a közönséggel. Hiánypótló fórumot teremtett ezzel a Galéria.



– Igazából bemutatónak szántam ezt a lehetőséget, de ha megtetszenek valakinek az alkotások el is adom. Kérdezték már az árakat – árulta el érdeklődésünkre részvételének célját Radics Márta iparművész, aki a vasgyári Gábor Áron középiskola művésztanára, aki az Élet a Marson fantázianevet viselő kőedény agyagból készített üreges kialakítású kollekciójával vett részt a vásáron. – Pozitív a véleményem erről a bemutatkozási lehetőségről. A múlt hónapban is sokan nézelődtek itt, érdeklődtek az alkotások iránt. Nem hitték el, hogy agyagból vannak. A jövő hónapban újabb alkotásokat is hozok – mondta elégedetten.



A Széchenyi utca forgatagában a régiségvásár hagyományos kínálata volt látható most vasárnap is, könyvek, edények, lakberendezési tárgyak – minden mennyiségben. Volt aki csak legyintett, hogy sok megunt kacat, azonban van akinek pont erre van szüksége.

– Orvosi lexikont keresek! Ha zárójelentést kapok tudjam mi van benne… Rokkantnyugdíjas vagyok – mondta határozottan Krompics Vilmos, miközben a térkőre kipakolt könyveket nézegette. Mint kiderült az orvosi mű mellett az életrajzi regényeket is szívesen lapozza. A krimikre bökve megjegyezte, hogy azokat nem szereti. – A belvárosban lakok, időtöltésnek is jó ez a rendezvény, viszont sok a bóvli és ráadásul drága is – vont mérleget az idős férfi.

Egy belvárosi ismerős házaspárral is találkoztunk a Széchenyin, éppen gyereket sétáltattak a napsütésben. Az apa kicsit morcos kedvű volt, mint kiderült fél 5-kor arra ébredtek, hogy az ablakuk alatt két árus összeveszett a helyen és hangosan veszekedtek…

Ez is mutatja, hogy minél nagyobb egy rendezvény annál több mindenre kell figyelniük a szervezőknek.

Cs.L.
Fotó: Mocsári L.