A Nemzeti csúcsra utalva Miskolci csúcsnak nevezte a megbeszélést Karosi Imre, a Miskolci Kommunikációs Nonprofit Kft. igazgatója, aki a moderátor szerepét vállalta magára a megbeszélésen.
A meghívottak első körben a jelenleg kialakult helyzetet, és annak okait elemezték, majd egymás mondandójára reflektáltak, illetve lehetséges megoldásokat vetettek fel. Abban mindenki egyetértett, hogy a rendszerváltás vesztesei voltak a romák, és jelenleg nagy részük szegénységben, vagy egyenesen nyomorban él. A fórumon kiemelt téma volt a közbiztonság, és az oktatás kérdése, előbbi komoly feszültségeket jelent a társadalomban, míg utóbbi a romák helyzetének hosszabb távú megoldásában jelenthet kulcsszerepet.
A kialakult helyzetet elemezve Horváth József kijelentette: meg kell kongatni a vészharangokat, mert nagy baj van. Miközben a romákat mélyszegénység sújtja, kiéleződött az ellentét, a többségi társadalom nyugalma pedig megbillent.
Káli Sándor, Miskolc polgármestere azzal kezdte mondandóját, hogy a közvélemény tetteket vár el, a helyzet ugyanis súlyos. A régióban, és ezen belül Miskolcon sorskérdés, hogy mit tudnak lépni a romakérdésben. A többségi társadalomnak is joga van a nyugalomhoz, és biztonsághoz, ugyanakkor a lakótelepeken a lépcsőházak sorsa vált „kegyetlenné”, kezelhetetlenné, miután a Fészekrakó programot – a legtöbb esetben jogtalanul – kihasználva költöztek be roma családok. A helyzet néhol robbanásveszélyes, és komplex programra van szükség, hogy kezeljék.
Koncz Ferenc, a megyei közgyűlés alelnöke szerint a megyei helyzet sok településen még rosszabb, mint a miskolci. Nincs más út, csak az oktatás és a munka, őszintébb és erőteljesebb állami szerepvállalással. Vannak azonban olyan erők, amelyek nem akarják, hogy erről beszéljenek. A településeken fiatal, életerős férfiakkal találja magát szembe az odalátogató, míg a városokban a gyerekek az üzletek előtt töltik az idejüket. Pedig inkább dolgozniuk, és tanulniuk kellene.
Sütő János, a Miskolci Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője nem értett egyet azzal, hogy vészhelyzet lenne. Mint elmondta, nem tapasztalják, hogy nőtt volna a bűncselekmények száma, az azonban kétségtelen, hogy eldurvultak az elkövetési módszerek. A lopásoknál, betöréseknél, zsebeléseknél valóban döntően az etnikum köréből kerülnek ki az elkövetők. De a városban nagyon jók a felderítési mutatók, tíz esetből nyolcat felderítenek, és azon dolgoznak, hogy a miskolciak visszanyerjék a nyugalmukat.
Vereckei Csaba, megyei rendőr-főkapitány megjegyezte, tavaly ilyenkor kevesebb rendőr volt az utcákon, ám mostanra a határőrség munkatársai is csatlakoztak hozzájuk, így a jelenlegi feladatok elvégzéshez elegendő emberük van. A bűnügyi statisztikák alapján nem jelenthető ki, hogy átalakult volna a bűncselekmények struktúrája, vagy nőtt volna a számuk, az emberek mégis jobban félnek. A főkapitány szerint azonban, aki erre a helyzetre a rendőrségtől várja a megoldást, az csalódni fog. Noha a rendőrség az utolsó, akinek be kellene avatkoznia, mégis rögtön hozzájuk fordulnak. Az emberek elvesztették a türelmüket, ez pedig befolyásolja a biztonságérzetüket.
Nyírő Pál, Miskolc közbiztonsági tanácsnoka szerint ez a beszélgetés késett tíz évet. De ettől is messzebbre ment vissza az okokat keresve, véleménye szerint 1989-ben indultak a társadalmi változások, amikor az emberek elvesztették a létbiztonságukat. A helyzet megoldásában mindenki segítségét szívesen fogadják, már csak azért is, mert a romák a saját vezetőiket jobban meghallgatják.
Hideg Imre, a megyei közgyűlés oktatási osztályának vezetője azzal kezdte: jelenleg még odáig sem jutottak el, hogy megvizsgálják a „beteget”. Fel kellene állítani a diagnózist, mielőtt a megoldást keresik. Elmondta, voltak olyan települések, ahol állami gondozásba kerültek a nem megfelelően ellátott gyerekek, és azonnal elkezdték rendesen iskolába járatni a többi gyereket, befizetni a térítéseket, és rendbe tenni a lakásokat. Az oktatási helyzet kapcsán elmondta, a megyében van elég iskola, mindenki tanulhat, aki akar. Öngólnak nevezte az óvodáztatási támogatást, megjegyezve: jelenleg a cigányság körében a gyermekvállalás a négyszerese a magyarsághoz képest. Nem ért egyet azzal sem, hogy, aki nem végezte el az általános iskolát, az is tovább tud tanulni.
Lakatos Attila, megyei cigányvajda szerint a gond ott kezdődött, amikor megteremtették a lehetőségét, hogy kisebbségi önkormányzatokat válasszanak. Szerinte a cigányok a rendszerváltáskor is szegénységben, de családokban éltek. 1994 körül megnőtt az infláció, és felélték a tartalékaikat, a vezetők azonban nem vették ezt észre. 1998-99-ben jelent meg a megélhetési bűnözés fogalma, mivel nem volt mit enniük, hát elmentek lopni. A média ezt felfújta, és a munkahelyeken nem alkalmaztak cigányokat, mert mindegyiküket tolvajként azonosították. Mostanra már a második generáció nő fel, aki „nem ismer se istent, se embert”, és akik előtt nincs példa. A családfő elveszítette a szerepét, és most már a 18-22 éves korosztályt „kell megállítani”. A vidéki cigányok elkezdtek beköltözni a városba „azt hiszik, hogy Miskolc Amerika, pedig nem az”. A vajda szerint a kisebbségi vezetők is hibásak a kialakult helyzet miatt, a cigányságot pedig túlságosan sokszor „verték már át”. Nincs azonban már idő, lépni kell, hívták már olyan esethez is, ahol magyarok vertek cigányt, mert elfogyott a türelem. A kisebbség képviselőinek össze kell fogni, és el kell menni a romákhoz, beszélni velük, hogy megváltozhasson a szemléletük.
Bordás Géza, a megyei cigány kisebbségi önkormányzat elnöke szintén a rendszerváltozás veszteseinek nevezte a cigányságot, véleménye szerint az előző rendszer kitermelte a rengeteg segédmunkást, de szakképzetlenül nem tudtak elhelyezkedni később. Ha elmegy valaki fát lopni, az azért van, mert nem fagyhat meg a családja, állami cselekvési program kidolgozására van szükség.
Farkas Félix, a megyei közgyűlés képviselője, és a kisebbségi bizottság elnöke egyetértett azzal, hogy késett ez a megbeszélés, ám szerinte nem tíz, hanem tizennégy évvel. Problémának nevezte, hogy nincs megfelelő kapcsolat az önkormányzatok, és a kisebbségi önkormányzatok között. Szerinte az átképzési programok nem érnek célt, kapnak egy papírt, de továbbra sincs munkájuk. Ugyanakkor nem ért egyet azzal sem, hogy a cigányság nagyon el lenne maradva, egyre több ugyanis a magasan képzett köztük. Problémának nevezte, hogy megszűnt az ösztöndíj-pályázat, ami tanulásra ösztönözte a romákat. Azt is szóvá tette, hogy van cigánybűnözés, miközben nincs politikus bűnözés, vagy „kék a szeme-bűnözés”. Véleménye szerint a roma politikát meg kell tisztítani, nem lehet olyan tagja, aki bűncselekményt követett el, vagy eljárás indult ellene. Egyetértett azzal, hogy el kell menni a romák közé, és beszélni velük, illetve javaslatot tett arra, hogy be kell vonni őket a gyermekjóléti szolgáltatásba, hogy a problémás gyerekekkel foglalkozzanak.
Szilárdi László, a Vajdák a Romákért Alapítvány szóvivője szerint ki kell seperni a szőnyeg alól, amit oda sepertek. A roma vezetők arra rábólintanak, ami nekik jó, de ami nem, arról nem is beszélnek. Véleménye szerint nem attól lesz valaki roma vezető, ha „kap 36 szavazatot”, a kisebbségi önkormányzatoknak semmi értelme nincs, felesleges pénzkidobás.
A lehetséges megoldásokat keresve Vereckei Csaba kijelentette: nem elűzni kell egymást, vagy elmenekülni, hanem meg kell tanulni együtt élni. A megyében gyakori demonstrációk, és ellendemonstrációk lefoglalják a rendőröket, ahelyett, hogy a bűncselekményeket derítenék fel. A társadalom önvédelmi rendszere rossz irányba erősödött, de találkozott olyan esettel, amikor az elfogott cigány elkövetőktől hangzott el, hogy összejöttek magyart verni, mert az jó buli.
Káli Sándor, bár nem vitatta a rendőrség számadatait, de nőtt a fenyegetettség, amit nagy gondnak lát. A polgármester szerint nincs idő arra, hogy „ráolvasásokkal rávegyék az embereket, hogy rendesen viselkedjenek”. Elemi problémának nevezte, hogy nem éri meg dolgozni, mert a segélyekből is meg lehet élni. Az emberek türelme elfogyott, így nincs idő diagnózisokat felállítani, vagy tanulmányokat készíteni, amiből egyébként is sokan jól megélnek.
Horváth József szerint vannak becsületes, beilleszkedni akaró romák. A megoldásban pedig közös a felelősség. Javasolta, hogy jöjjön létre egy tanácsnoki bizottság szakembereket mellérendelve. Szintén javasolta városi misszió létesítését, amelyet elkezdett Lyukóban a rendőrség, az önkormányzat, az egyházak, civil szervezetek, kórházak, vállalkozók részvételével. Roma szakemberek kellenek, akik tudják kezelni az iskolai problémákat.
Lakatos Attila szerint nincs már idő az oktatásra, a helyes viselkedési formákat egyébként is mindenkinek a családban kell megtanulni. Nem tartja helyesnek, hogy alsó tagozatban nem lehet a gyerekeket megbuktatni, legyen viszont kötelessége a szülőknek három éves kortól óvodába járatni a gyereket.
Szilárdi László arra is rámutatott, nem lett volna szabad a cigányokban elültetni azt, hogy etnikai hovatartozása miatt érik atrocitások, mert közben kiveszett belőlük az állampolgári felelősség. Véleménye szerint tanítható a roma ember is, csak megfelelő példa kell, hogy álljon előtte. A hibát, ami a kisebbségi vezetőktől indult, ők is kell, hogy megoldják, de lehetőséget kell, hogy kapjanak a szankcionálásra és a jutalmazásra is. A szóvivő szerint, ha nem lépnek, akkor reális veszélye van etnikai villongásoknak, vagy akár polgárháborúnak.
Koncz Ferenc szerint az a fajta segélypolitika, ami most érvényben, van odanyomja a cigányokat, ahonnan ki kéne őket emelni. A cigányság vezetőinek nem kellene hagyni, hogy felhasználják őket. Sokan be sem jelentik a bűncselekményeket, így nem csoda, ha nem emelkednek a számok, ugyanakkor az alelnök szerint nincs olyan megélhetési bűnözés. Az erőszak élhetetlenné teszi a falvakat, és most már tüzet kell oltani. Az oktatás a jövő szempontjából fontos, de ettől gyorsabb eredményt hozó lépésekre is szükség van. Véleménye szerint országos közmunkaprogram kell, hogy visszaszokjanak a romák a munkára. A segélyek kifizetésénél pedig legalább az alapfeltétel kellene, hogy legyen, hogy a portáját rendbe tegye valaki, vagy vécét építsen. Ha pedig a szülő nem megfelelő körülmények között neveli a gyermekét, akkor el kell venni tőle. Ha kell, szociális hatóságot kell felállítani.
Káli Sándor szerint polgármesteri kötelessége, hogy rend legyen a városban, már novemberben csökkenteni szeretné a fenyegetettséget, minden rendvédelmi szervvel összefogva. Nem jó megoldásnak nevezte, ha fizetnek azért, hogy iskolába járjanak a roma gyerekek, mert az fordított diszkrimináció, ami gyűlöletet kelt. Minden esetet fel kell tárni, amikor törvénytelenül visszaéltek a Fészekrakó programmal, hiszen az ilyesmi akár gazdasági válságot is okozhat. Fenn kell tartani a rendet, és közben lehet törvényt alkotni, fejleszteni az oktatást.
Hideg Imre szerint a meglévő törvények betartása is sokat segíthet, és megjegyezte, a megye fenntart egy roma tehetségkutató kollégiumot, ahová évi száz gyereket tudnának beiskolázni, de még hatvannál többet egyetlen évben sem sikerült.
Farkas Félix beszélt arról, hogy a bizottságuk évi hat és fél millió forintot fordít felsőfokú oktatásra, és a támogatottakkal is elbeszélgetnek, ők hogyan látják a helyzetet. Ki szeretnének nevelni egy értelmiségi réteget, akik majd megoldják a helyzetet.
Bordás Géza azt kérte, dolgozza ki a megye és a város is a komplex cselekvési programját, amelyben szívesen segítenek. Ugyanakkor a magyarságnál is szükség van a szemléletváltásra.
Nyírő Pál kijelentette: mindent megtesznek a közbiztonságért, ha kell „az ördöggel is cimborál”. Csak annyit kér, hogy mindenki tartsa be a tízparancsolatot.
A fórumot Horváth József zárásként eredményesnek ítélte, és még egyszer kérte az asztalnál ülőket, hogy dolgozzanak együtt a helyzet megoldásáért.
"Polgárháború fenyeget" - videó
Magyar-roma fórum - Miskolc TV videótár
Fórum a cigánykérdésről - Képgaléria
10.0 - 3 szavazat - 
Hozzászólások
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.
Mery