MiNap Online

Soha nem tagadta meg a hitét (Gruber Rudolf - Díszpolgár)

2012-05-12 13:44

Egy olyan idő tanúja volt Gruber Rudolf, amikor könnyen rásüthették valakire, hogy bűnös, amikor még egy karácsonyi dalt elénekelni is vétek volt. Nemcsak tanúja, hanem elszenvedője is volt az „elfeledett évtizednek”. Mindez azonban csak erősítette a hitét, és feladatának tekintette, hogy ezeket az időket megismertesse a fiatalokkal, az újabb generációkkal.

1927. március 15-én született Budapesten. Iskoláit Leányfalun végezte, majd férfiszabóként ott is dolgozott. 1949-ben sorkatonai szolgálatra Kiskunfélegyházára vonult be. 1950. december 2-án letartóztatták. A fiatalember ugyanis keresztény családból származott, ennek megfelelő neveltetést kapott, iskolásként ministrált is.

Természetes volt számára, hogy karácsonykor a laktanyában is elénekelje az ilyenkor szokásos dalokat, így a Mennyből az angyalt is. Emiatt azonban előállították, és 24 órára sötétzárkába csukták. Onnan kikerülve, az igazságtalanságon felháborodott Gruber Rudolf egy seprűvel leverte a falról Lenin és Marx képét, amivel gyakorlatilag megpecsételte a sorsát. Mivel a rendszeres politikai oktatás anyagát sem volt hajlandó pontosan visszamondani, nevelhetetlennek minősítették és katonai bíróság elé állították.
 
Az 1946. 7. törvénycikk 2. bekezdés B pontja alapján izgatással, lázítással, hazaárulással, a demokratikus rend elleni szervezkedés, vagy arra utaló tevékenység vádjával kezdi ügyét tárgyalni a Szegedi Katonai Törvényszék, melynek büntetési tétele 15 évtől kötél általi halálig terjedt. A tanúk meghallgatása után sem tudták azonban a vádat rábizonyítani, ezért feltételezhető alapon 4 év 9 hónapot politikai elítéltként volt kénytelen elszenvedni. Özvegye hosszasan sorolja a nem ritkán bestiális eszközöket, amivel a politikai elítélteket kínozták ezekben az években, hiszen a cellaajtajukra került felirat szerint nemcsak őrizni, gyűlölni is kellett őket. Az életerős, 182 centi magas fiatalember 1956. július 30-án mindössze negyven kilósan szabadult. 1956. december 5-én Miskolcra költözött, ahol megnősült és családot alapított.

Persze, a szabadulása után sem volt könnyű az élete, a forradalom leverését követően sem volt „egészséges” politikai elítéltnek lenni, nehezen kapott munkát, állandóan megfigyelték nemcsak őt, hanem családját is, besúgók tették nyitott könyvvé az életét az államhatalmi szervek számára.

A rendszerváltozást követően lélegezhetett fel csupán, az utóbbi húsz évben a polgári keresztény oldalon vett részt a város közéletében. A nemzeti egység, a szólásszabadság, Miskolc város demokratikus szellemének kialakításáért dolgozott megszállottan, töretlen hittel. Keresztény polgárként a városi rendezvények szervezésében folyamatosan és tevékenyen részt vett. Feladatának érezte, hogy a sok ezer, ártatlanul elítélt, kivégzett hősnek emléket állítson.

Azonban ennél is többet szeretett volna, mivel folyamatosan azt látta, hogy generációk nőnek fel anélkül, hogy az iskolában bárki is tanítaná számukra, mi is történt 1945 és 1956 között. Úgy döntött, a kor hiteles tanújaként maga próbálja meg ezt elmondani nekik. Úgy gondolta, a múltat minél szélesebb körben kell megismertetni, ezt hitvallásának tekintette. 2008-ban indult az előadássorozat az „elfelejtett évtized” eseményeiről, melynek az egyházi középiskolák adtak helyt a városban. Ezzel hiánypótló tevékenységet végzett, mivel a jelenlegi történelemoktatás nem foglalkozik érdemben ezzel a korszakkal. A rendhagyó történelemórák megtartása országosan is újdonságnak számított, ami városunkat első helyre emelte az ifjúság körében végzett történelmi felvilágosító munkában.



Emellett tevékenyen részt vett a közösségi életben, a PEK (Politikai Elítéltek Közössége, 1945–1956) képviseletében – Budapesten kívül – elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén megye különböző településein (Tard, Sátoraljaújhely, Miskolc) szervezett rendszeresen megemlékezéseket, hozzájárulva ezzel a települések kapcsolattartásához.

Gruber Rudolf 2011-ben elhalálozott. A PEK részéről V. Fehérváry István elnök búcsúztatta, aki kiemelte, három jó tulajdonsággal ruházta fel az Úristen. A hosszú börtönévek alatt nagyon jó börtönbajtárs volt, segítette a csüggedőket, hitet, reményt adott azoknak, akik már feladták a szabadulás reményét. Nagyon jó magyar ember volt, hazáját, a magyar népet szerető és azért minden áldozatra hajlandó hazafi. Az az ember volt, akinek a szentírás egy szava élt a szívében: szeretet. Soha senkiről rosszat nem mondott, de annál többet beszélt azokról, akikhez a szeretet érzése fűzte.

Özvegye hozzáteszi, olyan közösségi ember volt, aki hamar a társaságok középpontjába került. Mindennél jobban szerette a családját, mindig azt nézte, kinek mit segíthet. De lokálpatrióta is volt, együtt élt Miskolccal jóban, rosszban. Ahogy feleségével is, több mint három évtizedet.

Gruber Rudolf munkásságát korábban is díjazták, többek között megkapta a Szabad Magyarországért Vaskeresztet és a Honvédelemért Kitüntető Címet Ezüst Kereszttel.
Miskolc közgyűlésének döntése szerint tevékenysége a város díszpolgárainak sorába emeli.

H. I.