MiNap Online

Minden emberben benne van a civil vágy

2011-06-13 16:05

Közművelődéssel foglalkozni, méghozzá civil szervezeti keretek között cseppet sem egyszerű feladat. Püspöki Péter azok közé tartozik, aki számára mégis több ebben a pozitívum, mint a nehézség.

2008-ban alakult meg a Montázs Drámapedagógiai és Közművelődési Egyesület. A szervezetet azzal a szándékkal hozták létre, hogy formális keretek között, a korábbinál hatékonyabb módon folytathassák több évre visszanyúló közművelődési és az ifjúsági korosztályt támogató munkájukat. Püspöki Péter, az egyesület vezetője szerint azonban három év alatt sokkal messzebbre jutottak, mint amit álmodni mertek.

– Hogyan jött a Montázs megalakulásának ötlete?
– Egy tíz éve működő alkotói műhelynek akartunk keretet adni. Nem titkolt cél volt persze az is, hogy az egyesületi forma segítségével kihasználjuk a pályázati lehetőséget. Szépen elkezdett növekedni aztán, és a színjátszó tevékenység mellett színházi nevelési programokat is indítottunk. Aztán egyre több munkát adott a velünk kapcsolatba került civil szervezetek képviselete is. Ma négy pilléren áll az egyesület, a színházi nevelés mellett a drámapedagógia, fellépések és a civil szakmai tevékenység adja a keretet.

– Azt mondják, ma nincsenek könnyű helyzetben a civilek, és cseppet sem egyszerű közművelődéssel foglalkozni. Mennyire nehéz ezt a kettőt együtt csinálni?
– Nagyon nagy feladat. Nem véletlen, hogy csak 2008-ban szántuk el magunkat az egyesület hivatalos formába öntésére, akkor volt itt az ideje. A civil létben állandó a bizonytalanság, de ha minőségi munkára törekszenek, akkor megtérül. Például a június 3-án megrendezett Mi-Kor Fesztiválon rengeteg segítséget kapunk. A Baross Gábor Közlekedési és Postaforgalmi Szakközépiskolából például több mint 30 diák dolgozott önkéntes segítőként a rendezvényen, és hozták magukkal az ismerőseiket máshonnan, szívesen vettek részt benne. De másoktól is az első szóra megkaptuk a segítséget. Azt hiszem, minden emberben benne van a civil vágy, a tenni akarás, csak az a kérdés, kiben mennyire erős.

– Ezek szerint a fiatalokat is meg lehet szólítani?
– Statisztikák vannak arra nézve, hogy a fiatalokat mennyire nehéz megmozdítani. Kétségtelen tény, hogy az idősebb korosztályból sokan nosztalgikusan emlékezhetnek vissza az állandóságra, amikor a közönségszervezés hőskorában szervezetten – és előemésztve – kaptuk a kultúrát. Ez ma már eltűnt, nagy a zűrzavar, de a kultúra iránti, sokszor artikulálatlan igény megvan az emberekben, és a fiatalokban is. Csakhogy számukra ma már ez olyan, mint egy videoklip, gyors, hamar eredményt hozó munkához meg lehet őket szólítani, például egy flashmobhoz, de nehéz egy csoport állandóságát hosszú távon megőrizni.

– Említette, hogy a minőségi munka megtérül. Olyannyira, hogy a CIMBIK Civil Háló keretében együttműködő civil szervezetek által szervezett Mi-Kor, vagyis Miskolci Korzó Fesztivál része lett a Nemzeti Összetartozás Hete elnevezésű városi rendezvénysorozatnak.
– A civil szervezeteknek szerintem nem lehetősége, hanem kötelessége eljutni a városi közprogramokig! Volt egy sikeres pályázatunk a regionális együttműködés témakörében. Fiatalokkal foglalkozó öntevékeny csoportokkal, segítőkel kezdtünk el közösen gondolkodni, ez forrta ki magát eddig. Az volt a cél, hogy megtaláljuk a közös kereteket, de messze túlhaladtunk ezen a kitűzött célon. Eredetileg három konferenciát vállaltunk, melyen tájékoztatunk arról, mit csinálnak ezek a csoportok, ebből havi rendszerességű találkozók lettek, melynek az eredménye egy precíz hároméves program. Az eltelt egy év során a közösen gondolkodó civil szervezek szellemi bázisának kis körei kapcsolódtak egybe, amelyek lefedik a tevékenységükkel egész Miskolcot. Ennek a kiteljesedése a MI-KOR Fesztivál. Ez egyben a szerveződés érdekérvényesítő képességét is erősíti. Mára eljutottunk oda, hogy az önkormányzat illetékesei számítanak a javaslatainkra, ötleteinkre.

A CIMBIK Civil Hálóban együttműködő civil szervezetek mindannyian valamit akaró, sokszor láthatatlanul alkotó fiatalokkal foglalkozunk. Feladatunk, hogy ezt a láthatatlan kultúrát láthatóvá tegyük. Egy olyan pulzálást kell létrehozni, aminek örülni tudnak a miskolciak. Azzal az összefogással, ami most a munkánkban benne van, visszaigazolást kapott az a hit, amivel dolgozom.

Miskolci Napló – Horváth Imre

Fotó: Mocsári László