MiNap Online

Teltház a hajléktalanszállón

2009-11-16 09:31

-Teltház van a miskolci hajléktalanszállón, ahova egyre több elesett ember kopog be, ahogy a tél közeleg.

Akadnak olyanok is, akik nem térnek be a melegedőbe, az utcát választják. Őket a hideg mellett a brutális utcai támadások is megviselik.
  A volt Kossuth mozi hátsó bejáratánál régi hagyománya volt az utcai létnek. Csak az arcok váltották egymást pár évente. Beindult az építkezés és megszűnt a menedék, továbbálltak a nincstelenek, a közeli szórakozóhely lépcsőjére költöztek.
Gábor tizenharmadik éve él az utcán. Története tipikus, megszűnt a munkája, elvált, fiát évek óta nem látta „elvesztette” lakáskulcsát is. Lakott barátoknál, szállón, lépcsőházban, majd jött a hátizsákos életforma és az utca.
– Aludtam lépcsőházban, felrugdostak álmomból, laktam szállón, elvitték mindenem. Ide nem jöhet bárki, csak a barátaim meg Zsuzsa – utalt félrészeg lépcsőn fekvő társára. Amíg egyedül voltam, bántottak éjjel. Nagy bummra ébredtem, mikor fejbe rúgtak a fiatal suhancok, ömlött az arcomon a vér – panaszolja sérelmeit.

A szomszédos ház lakóit megosztja a hajléktalankérdés. Van, akit elborzaszt látványuk, és kukába vágja a maradék ételt, nem támogat „buta” ügyet, más naponta többször fordul az ételhordóval. Többségben lehetnek a támogatók, hiszen gazdag teríték hever Gáborék előtt. Sok finom fogással, teával, hidegtállal látják el őket jóakaróik. Töltött káposzta volt a reggeli, pörkölt lesz az ebéd, persze melegen. A parkoló autók tulajdonosaitól az apró is összejön, amit borra költenek. Az egyik járókelőt zavarja a piknik látványa és a tablettás bort nyelő nincstelen emberek. 
– Ez egy udvar. Ki kellene vinni az ügyet mindenki szeme elé. Emberszámba kellene venni őket, nézni rájuk, ne sózzák el rögtön az adományt, mint a részeg menyecske, aki az előbb még a kocsmában szédelgett, most meg itt dől ki a hidegben. Az ital lesz a vesztük – érvelt a felháborodott férfi, aki éppen abból a kocsmából jött ki, ahol a „menyecske” is lerészegedett.
 
Télen, nyáron isznak
 
– Télen védőitalként is fogyasztanak alkoholt, felmelegíti őket. Igaz, isznak télen-nyáron – teszi hozzá Tamás, aki nejével évek óta támogatja az udvar „bejelentetlen” lakóit.
– Sokat beszélgettünk Gáborral és elődeivel, Imrével, Tiborral is. Belátják, hibáztak, felelősük sorsukért. Nem a mi dolgunk ítélkezni, segítenünk kell. Meleg ruhával, pénzzel, étellel próbáljuk könnyíteni keserves életüket. Karácsonyra hálózsákkal lepjük meg őket, túl kell élniük a telet – sorolja Tamás, a fiatal ügyvéd. 
– Van, aki tudomást sem vesz róla, hogy emberek utcán élnek, ha beléjük botlik, tovább áll, kerüli a kényes helyzetet. Gáborék hozzátartoznak az utcaképhez, az életünkhöz. Reggelente megkérdezzük őket, milyen volt az éjszaka, viszünk takarót – sorolta.
 
Beköszöntött a hideg és egyre keményebb lesz a helyzet, jön a tél, a mínuszok. Sok hajléktalan beadja a derekát, a karitatív szervezeteknél keres menedéket. A szállón már augusztusban teltház volt, a 180 férőhelyet rég elfoglalták, most újabb 35 helyet alakítottak ki. 
 
– Összesen 261 ágyat biztosítunk az elesetteknek, de nem küldünk el senkit, beengedjük az utcáról érkezőket, takarót, fekvőhelyet adunk, a nappali melegedőbe is betérhet bárki. Elindítottuk a teajáratot, járjuk, a várost és a külterületeket, felkutatjuk a veszélyben lévő embereket – sorolta Kreffly Gábor, a Vöröskereszt Hajléktalanokat Gondozó Központjának vezetője. Gábor szerint az anyagi korlátokon túl a hajléktalanok és a társadalom hozzáállása sem ideális. 
– Hiába tesz meg mindent a szociális munkás, hiába nyújtja kezét, ha az elesett nem él a segítséggel. Sokan megvetik a lecsúszott embereket, akik valamikor olyanok voltak, mint bárki, dolgoztak, terveket szőttek, családban éltek, aztán jött a törés sorsukban és beleroppantak a kudarcokba, utcára sodródtak – sorolta.

Kreffly Gábor szerint családi férőhelyekre is szükség lenne, mert utcára jutó családok esetében a gyermek állami gondozásba, a férfi és az asszony egymástól elkülönített szállásra kerül.
Juhász Tamás „utcás”,  így hívják azokat a szociális munkásokat, akik kint vannak a terepen és fedél nélkül élőkre figyelnek. A belvárosi hajléktalanok szem előtt vannak, a legnagyobb veszély a barlangokban, víkendházakban élő külvárosi embereket fenyegeti. Nemrég kigyulladt egy ház, elveszítettem az egyik emberem. Ők a tragédia előtt pont tűzifára gyűjtöttek – sorolja keserű tapasztalatait a szociális munkás.
- Tudom, kellemetlenséget okoz a lépcsőházba besurranó piszkos alak, de gondolják végig a lakók, mielőtt kidobnák a hajléktalant, egy ember élete forog kockán. Emeljék fel a telefont, a diszpécserszolgálatunk éjjel-nappal hívható. Este tízig tart a munkaidőm, de ha éjjel kettőkor megcsörren a telefont, bepattanok az autóba, egy órán belül ott vagyok bárhol a megyében – érvelt a szociális munkás, aki megerősítette, a hajléktalanok gyakran válnak brutális támadás áldozatává, megrugdossák, megalázzák, felgyújtják őket éjszaka.
– A hajléktalan könnyű préda, nem védekezik, nem hiányzik senkinek, nem tesz feljelentés, egyre gyakoribbak a „diszkóbalesetek”, így emlegetik a részeg szórakozó, kegyetlen kölykök támadásait.
 
A lakosság bejelentéseit 323-260-as telefonszámon várja a hajléktalanokkal foglalkozó diszpécserszolgálat.