MiNap Online

Kedves vendéglátó! Építhetsz kacsalábon forgó szállodát, melynek ablakából gyönyörű panoráma tárul a vendég elé (tengerrel, pálmafákkal), kínálhatsz különleges finomságokat (polipot, rákot, egyebet), ha kénytelen vagy elismerni: az arannyal futtatott csapokból ivásra alkalmatlan víz folyik. E több mint kellemetlen információt – mint megfigyeltem – előszeretettel adod a jobb sorsra érdemes idegenvezetők szájába. Ők pedig úgy továbbítják a gondjukra bízott honfitársaiknak, mint a rutinos politikusok az áremelést a népnek: csak úgy mellékesen, kissé ködösen és sok jó hír közé ágyazva.
Te pedig, kedves turista! Ha először jársz ezen a tájon, vagy sokadszorra és megtévesztenek az ilyenfajta tájékoztatások, hogy „fogmosásra teljes nyugalommal használható a csapvíz”, könnyen pórul járhatsz. Mert elég, ha vigyázatlanul lenyelsz akár egyetlen kortyot is a fogkrém öblítésekor, és máris itt a baj. Először azt észleled, hogy deréktól lefelé megtelsz rejtélyes hangokkal. Bőrdobot ver, csörgőt ráz, egzotikus húros hangszert nyekerget, vízipipát szortyogtat benned valaki. (Később: valakik).
Néhány rövid óra eltelte után a zenészek hirtelen kardra, lándzsára cserélik hangszereiket, dübörgő patájú lovak hátára szökkennek, és támadásba lendülnek az összes belsőséged ellen. A meggyötört test és lélek kétségbeesett védekező reakcióit most nem részletezem. Elég, ha annyit mondok, hogy egy-két napig esetenként még tovább is, tanácsos néhány méternyi távolságra maradni szállodai lakosztályod legkisebb helyiségétől. Mindig csak annyira mehetsz el tőle, hogy egy hirtelen iramodással, másodperceken belül elérd. A fakultatív kirándulásokat tanácsos kerülni, mert az egzotikus helyek, történelmi romok, és pláne sivatagok alig-alig rendelkeznek az ilyenkor nélkülözhetetlen egészségügyi létesítményekkel. Ha vannak is ilyenek, hosszú sorban állnak előttük sorstársaink. Ne kockáztass!
Higgyék el, hogy belőlem most az az állampolgár beszél, aki megértette, hogy a vendéglátás óriási üzlet világszerte. Akinek pedig a szűkebb pátriája olyan adottságokkal bír, mint a miénk, annak különösen kell vigyázni! Mire kell vigyázni? Természetesen a csapvíz tisztaságára. Könnyen meglehet ugyanis, hogy néhány rövid év múltán például nem a gyönyörű Palotaszálló lesz a legfőbb témája a fotózó, filmező turistáknak, hanem az a picike forrás, néhány száz méterre tőle, ahol bátran megtöltheti kulacsát a kiránduló friss, hideg, kristálytiszta vízzel. Mert a szálloda akárhány csillagos is, s foroghat kacsalábon, kínálhatja a földkerekség legszebb panorámáját… De ezt mintha már mondtam volna. Sebaj! Úgysem lehet elégszer mondani.

Bekes Dezső