MiNap Online

Ha előbb nem is, május elsején leakasztja a szögről a megszolgált bográcsot és a barnára érett fakanalat a főzés mestere. A régi ünnepek felvonulós, ingyen virslis szokásrendszere mára jócskán átalakult, de a szabadtéri bográcsozás megmaradt.
A Csanyik és a kiskertek fölött, hagymás, paprikás illatú füstkígyók táncolnak a szélfurulyára. A sziszegő hangok azonban nem tőlük, hanem a türelmetlen kóstolgatóktól származnak. A mester maga nem kapkodja el a dolgot, ő majd csak egyszer nyalintja meg a forró kanalat, legfeljebb negyedórával a bogrács levétele előtt.
Akkor is inkább csak megszokásból, hisz a recept régi, sokszor kipróbált, elrontani csak készakarva lehetne. Ilyenre pedig ki is vetemedne, hisz az első tavaszi bogrács értékét a jeles alkalom mellett a benne rotyogó sok-sok finomság is adja. A legalább kétféle hús – egyebek között – aminek az ára már ma sem csekélység. Pedig még csak az elején vagyunk az áremelkedésnek. Gyenge vigasz, hogy világjelenség az élelmiszer rohamos drágulása. Azzal is riogatják a népeket a közgazdászok, hogy valóságos termelési világválság van kialakulóban, és akár még éhséglázadások is előfordulhatnak. Az elmaradott, lakosságukat élelmezni ma is alig-alig képes országokban elsősorban, de hogy nálunk sem lesz olcsó a táplálék, a fűszerektől a friss zöldségen át a marhalábszárig, az bizonyosra vehető.
Amikor kedves barátom, ki gulyásban és pincepörköltben egyaránt kiváló, felvázolta nékem a sajtóközleményekből összeállított baljós jövőképet, csak annyit mondtam neki, hogy mielőtt nagyon nekikeseredne, gondoljon a kőlevesre. Nevezetesen arra a népmesére, amelyben a huncut vándor csak egy fazék meleg vizet, meg egy darab követ kért a fukar háziasszonytól, mondván: ő ebből is tud finom levest főzni. Tudott is, csak menet közben hol egy csipet sót, paprikát, hol egy falatka szalonnát, miegymást kért az asszonytól. A végén aztán vendéglátója csodálkozott legjobban rajta, hogy milyen finom a kőből főtt eledel.
Szóval, én amondó vagyok, hogy gazdasági prognózis ide vagy oda, a következő tavaszokon is rotyog majd a gulyás a Csanyikban. Mi, magyarok ugyanis már réges-régen megtanultunk kőlevest főzni.

Bekes Dezső