MiNap Online

Néhány héttel ezelőtt azt olvastam valamelyik országos lapban, hogy „a repce lett a sztár a földeken”. Mostanában nálunk bárki sztár lehet, Győzikétől Majkáig, ha a bulvársajtó úgy akarja. De hogy egy ilyen egyszerű szántóföldi növény ekkora karriert fusson be, arról álmodni sem mertem. De csak azért, mert nem tudtam, hogy a repcéből bio-hajtóanyagot lehet gyártani. Épp úgy, mint számos más terményből, így például a kukoricából.
A mozgósító erejű cikk azzal kecsegtet, hogy ha betartjuk az Európai Unió ajánlását és elfogadjuk anyagi támogatását, felzárkózhatunk a bioüzemanyag-gyártók élvonalába. A kívánatos cél a tíz százalékos keverési arány elérése, ami azt jelenti, hogy száz liter hajtóanyagból tíz liternek bionak kell lennie.
Termeszteni, gyártani nem vagyok képes, ezért csak erkölcsi támogatásomról biztosíthatom a szeretve tisztelt uniót. Bár, ha jól belegondolok, ez sem olyan könnyű, mint eleinte gondoltam. A szóban forgó cikk megjelenése után ugyanis napvilágot látott számos olyan írás, mely alaposan lehűtötte lelkesedésemet. A bioenergia ellenzői – szintén kiváló elmék – kerek perec kijelentették, az emberiség ellensége mindenki, aki hajtóanyaggyártásra használ fel olyan növényeket, mely egyébként élelmezési célokat szolgálna. Például feletethetnénk az állatokkal és végső soron hús, tejtermék, miegymás lenne belőle. Csupa olyan árucikk, melynek az ára ugrásszerűen nő világszerte. Mivelhogy élelmezési válság van kibontakozóban, aminek a tragikus következményeit nehéz lenne túlbecsülni. A laikus ember – mint én is – tátott szájjal hallgatja az épületes vitát, de akarva sem tud igazságot tenni a felek között. Néz, vár és reménykedik, hogy azért jut majd hajtóanyag mind a tankjába, mind a bendőjébe.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az étvágyunk sem az igazi már hosszabb ideje. Valami elcsapta a gyomrunkat…

Bekes Dezső