MiNap Online

Ha megcsonkítanak, vagy teljes egészében lefűrészelnek egy köztéri szobrot talapzatáról a színesfém-tolvajok, akkor úgy siratjuk, mintha mindannyiunktól elvettek volna valamit. Ebben a nagy kollektív gyászban azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról az emberről, arról az egyetlen egyről, aki mégis csak a legnagyobb vesztes, hiszen neki örökre elveszett az életművének egy darabja. (Talán éppen a szívének legkedvesebb.) Az alkotó művészre gondolok természetesen.
Akkor tudatosodott ez bennem, amikor Goda Gertrúd művészettörténész Varga Miklós miskolci szobrászművész munkásságát méltatta a közelmúltban rendezett kiállítás alkalmával. Megemlítette ugyanis, hogy a művész több, Miskolcon felállított alkotása eltűnt. Levágták poszteréről például Palóczy portréját a népkerti szoborsétányon, s nem lehet tudni, hova lett az a bájos nőalak, mely a tapolcai tó sétányát díszítette. A Népkertben lévő, több más alkotásnak is lába kelt. A sétány szép terve ezzel dugába is dőlt, aki manapság arra jár, azt a pusztulás képe fogadja.
Az ember keze ökölbe szorul a tehetetlen dühtől. Különösen akkor, amikor azt látja valamelyik tévériportban, hogy a színesfém-kereskedők pofátlanul sorra azt nyilatkozzák, hogy ők teljesen ártatlanok, mert nem számoltathatják el az eladókat róla, honnan és miként jutottak az akkor már darabokra tördelt, sőt olykor be is olvasztott színesfémhez. S úgy tűnik, mintha hinnének is nekik. Pedig a józan ész azt diktálja, hogy egyenes úton senki sem juthat sem szobor-bronzhoz, sem réz jelzőkábelhez. Hisz ezek nem hevernek gazdátlanul szerte szét az utcákon, tereken.
Egy olyan cinkosságot vél felfedezni az ember, mely mögött óriási pénzek mozognak, s ahol a hallgatásnak is ára lehet. A hálózat felgöngyölítését (nem én vagyok az első, aki leírom) a felvásárlók, azaz az orgazdák szigorú elszámoltatásával kellene kezdeni. Ezzel párhuzamosan többször is útba ejthetnék az éjszaka járőröző rendőrök, polgárőrök a köztéri szobrokat.
Varga Miklóssal is szót váltottunk a művészettörténésztől hallottakról. Kesernyés mosollyal mondta: a Győri kapuban álló alkotását, a több emeletes magas acél emberpárt biztosan nem lopják el. Ahhoz ugyanis darus kocsi kellene.
Biztosan igaza van. De azt nem üzenhetjük meg egyetlen szobrásznak sem, hogy ha jót akar, a mi városunkba (csakúgy, mint a többibe) ne készítsen nemes fémből szobrot. Nem árt az sem, ha tolvajbiztos anyagot (különleges acélt) használ, a méretet pedig úgy szabja meg, hogy lánctalpas erőgép és óriás daru nélkül gondolni se merjen senki az ellopására.

Bekes Dezső