Nem első ízben magasztalom itt, a nagy nyilvánosság előtt kedves segítőtársamat, de most először kritika is kívánkozik a dicséret mellé. A 2008-as naptáram ugyanis becsapott. Egy olyan eszköz művelte ezt velem, aminek a pontosságában, megbízhatóságában jobban hittem, mint abban, hogy a Föld forog, a nappalra éj jön, a télre meg tavasz. Csalódásom oka nem más, mint a szökőnap. Pontosabban az a tény, hogy én egy olyan naptárhoz igazítottam az idén teendőimet – mondhatni: az életemet – melyben február 24-hez ez van írva: Mátyás. Február 29-hez pedig ez: szökőnap. Holott éppen fordítva kellett volna. Ebben a bizonyos szökőnapban ugyanis az a huncutság, hogy négyévente (mint az idén is) 24-én szökken. Ennek megfelelően a névnapok is elcsúsznak, azaz a népi időjós, Mátyás nem 24-én, hanem 25-én törte volna a jeget, ha talál, a február végére szorult Elemér pedig 29-én ünnepelhetett volna és nem 28-án.
Hogy miért van ez így, arról hosszan kellene értekeznem. Hiszen a Julius Caesar által bevezetett, és Gergely pápa jóvoltából mai formájára tökéletesített naptár egyik sajátossága ez a bizonyos ide-oda vándorló szökőnap. Magyarázat helyett inkább arról szólok, hogy a látszólag egyforma asztali naptárak valójában nem azok. Az egyikben minden a helyén van, a másik – mint az enyémben is – becsapós.
Nálamnál okosabb, vagy legalábbis tájékozottabb emberek azt mondják, hogy az ok egyszerű: a naptárpiacon is kitört a konkurenciaharc. S az egyik gyártó, nagy igyekezetében követte el a banális hibát. Azt már csak én teszem hozzá, hogy a hányaveti módon készült, feltehetően az előző éviről lekoppintott naptár előállítása olcsóbb, és talán gyorsabb is volt. Azaz, a piaci versenyben előnybe került. Lekörözte, gondosabban-pontosabban működő társait a huncut.
Mert nálunk a verseny nem mindig a vevő, fogyasztó érdekében zajlik ám. (Hogy finoman fejezzem ki magam.)
Aki naptárt tart az asztalán, annak az idei évtől kezdődően mindig az jut majd az eszébe, hogy amiben ekkora tévedés van, abban lehet még több is. Így aztán örök bizonytalanságban élhet. Hacsak nem vesz egy másikat is, amelyikkel nap mint nap ellenőrzi az előbbit. Egy harmadikat pedig azért, hogy mindkettővel összevethesse.
És ez így megy egészen odáig, míg el nem szökik a maradék esze is.
Bekes Dezső
Hozzászólások
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.
Legyél te az első hozzászóló.