Pogácsa-protokoll

2008-02-15 15:18 – Bekes Dezső Szerzők listája

Évek óta figyelem a pogácsa karrierjét, és állíthatom, hogy nincs még egy olyan magyar étek, mely alacsony sorból indulva olyan magasra jutott a ranglétrán, mint ez a tésztaféle. Hol van már az az idő, amikor a szegény ember legkisebb fia, hamuba sült pogácsával a tarisznyájában indult szerencsét próbálni. Manapság már le is tagadná – ha tudná – póri származását a pogi, és nemesi vagy legalábbis nagypolgári ősöket hazudna magának. Hisz úgy felvitte az isten a dolgát, hogy a legjobb körökben is asztalra kerül és nem éhség ellen, hanem frissítőnek alkalmazzák.
Alig van olyan helyi vagy országos tanácskozás, ülés, eszmecsere, amelyen csinos, fonott kosárkában, kockás kendő-ágyon ott ne mosolyogna a teríték kellős közepén. Jó étvággyal fogyasztják nagyhatalmú politikusok, cégvezetők, menedzserek, bankárok, médiasztárok, korra és nemre való tekintet nélkül. Ha ad magára a szervező, illetve házigazda, akkor akár többféle pogácsával is kedveskedhet a résztvevőknek, felvonultatván a ferdekalapos apró sajtostól a foszlós tepertősig a teljes választékot. 
Ha lesz, aki tudományos alapon feldolgozza a pogácsa-protokollt, külön fejezetet szentelhet a tanácskozók, résztvevők fogyasztási szokásainak. A gyakorlott „vendég” még az előadás megkezdése előtt, egyetlen szempillantással felméri a pogácsás kosárkák tartalmát. Gyorsan kiszámolja, átlagosan hány darab jut egy-egy résztvevőre, s ha úgy találja, hogy kevés, akkor haladéktalanul hozzálát a tartalék-képzéshez. Különösen azoknak célszerű spájzolni zsebben, táskában néhány szemet, akiknek a fogsora már nem állja az őrlési versenyt a fiatalabbakéval. Ha azonban szemlátomást mindenkinek jut bőséggel rágcsálnivaló, akkor a gusztálásra is jut idő. Gyors mozdulatokkal, két ujjal csippentve átvizsgálhatja a tésztákat, hogy megállapítsa, nincs-e a frissek közé csempészve néhány, előző tanácskozásról maradt példány. Ezeket ugyanis tanácsos elkerülni, hiszen a pogácsára százszorosan érvényes az az igazság, hogy csak frissen, puhán élvezhető. Ha kevés, vagy az állagát, ízét tekintve nem felel meg a követelményeknek a kínálat, akkor a vitakedv is lanyhább, és aki csak tud, már az első szünetben elmenekül. Érdekes lehet választ találni – szociológiai és politológiai megközelítésben – arra is, hogy milyen mértékben függ össze a pogácsafogyasztás a különféle tanácskozások hatékonyságával. Ha ugyanis legalább nagyjából szinkronban van e két mutató, akkor reménykedhetünk: jövőnk is friss, illatos, kívánatos lesz, mint egy kosár aznapi pogi. Ellenkező esetben, rághatjuk…

Bekes Dezső

Hozzászólások

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.

Legyél te az első hozzászóló.