Tollvonások Rőczey Ferenc zongoraművész portréjához

2008-02-14 14:43 – Barta Péter Szerzők listája

Ha felidézem alakját, képek sora villan elém. Magam előtt látom vidám mosolyát, ölelő karját, mellyel barátait, kollégáit, tanítványait köszönti. Nem véletlen, hogy közszeretetnek örvend. Embersége, derűs lénye, őszinte egyénisége széles körű műveltsége, kitűnő memóriája magával ragadja, és ámulatba ejti a vele beszélgetőt. Szívesen emlékezem a koncertélményekre, amikor törékenynek látszó testével a hangszer fölé kerekedik. Megmutatja Liszt démoni mélységét, éteri magaslatát, Mozart kifinomult eleganciáját, Schumann képzeletvilágának fantasztikus teremtményeit. Scarlatti, Chopin – és sorolhatnánk még – gyöngyszemeit. Olyan sokféle módon szólaltat meg egy-egy hangot, formát, színt, mely csak az elhivatottak eszköztárában található meg.
Sokszor látom magam előtt figyelő, bátorító, biztató tekintetét, amellyel szólistát, kamarapartnert, énekkart kísér.
A 60-as évektől követem Rőczey Ferenc zenei pályafutásának megannyi nagyszerű állomását, az évenkénti szólóesteket, a kamarahangversenyeket, ragyogó fellépéseit a Miskolci Szimfonikus Zenekarral. Tanúja voltam olyan úgynevezett kisfilharmóniai koncerteknek Borsod megye különböző településein, ahol nem egyszer „düledező” zongorán bizonyította be, hogy szívvel, lélekkel, elhitető erővel úrrá lehet lenni a nehézségeken. A hálás, csillogó szemű gyerekek ovációja maga volt a zene nagy győzelme.
Rőczey Ferenc baráti kapcsolatot ápolt egykori tanárával, Horusitzky Zoltán zeneszerző-zongoraművésszel. Sokszor játszotta műveit Budapesten és Miskolcon egyaránt.
Pedagógiai pályafutása a fővárosban indult, majd Szombathelyen tanított. 1957-ben, az országos hírű karnagy, Kardos Pál meghívására városunkba költözött, ahol előbb a Konzervatórium, majd a tanárképzés önállósodásával a Zeneművészeti Főiskola oktatója lett. Nyugdíjba vonulásáig közel száz fiatalnak zongoratanári diplomát adott a kezébe. Óraadóként még jelenleg is tanít zongora főtárgyat, kamarazenét, módszertant.
A hallgatók is nagyon kedvelik, szeretik. A titok nyitja, hogy soha sem fölényeskedik, mindig megtalálja a produkciók jó oldalát, a pozitív elemeket, amelyekből kiindulva közös munkával magasabb szintre hozzák az előadandó műveket.
Tanár-diák szerelemből lett életre szóló társa, Sikorszky Erzsébet hegedűtanár. Közös szerepléseik végig kísérik kettőjük művészi pályáját. Mint Philemon és Baucisz úgy fogják egymás kezét. Erzsike – ha lehetősége adódik – ismeretterjesztő magyarázattal színesíti, kiegészíti a zenei produkciót. Ő egyébként jelenleg a GYEK-ben sérült gyermekek zeneterápiás kezelésével foglalkozik. Úgy gondolom nem véletlen, hogy 2003-ban a művészházaspár megosztva kapott Pro Urbe díjat Miskolc városától.
Házasságukból három fiú született, Ferenc és Balázs a zongorát választotta élethivatásnak. Gergelyt a sport elcsábította a hegedűtől, végül számítógépes rendszergazda lett.
Talán kevéssé ismert Rőczey Ferenc homo ludens oldala. Otthonukban egy nagy terepasztalon mozdonyok, vonatok menetrend (?) szerint közlekednek „játékos légkört” varázsolva a bérházi lakásba. Beszélgetésünkből tudom, hogy a mester mennyire szereti a természetet, a bükki táj szépségét, a fákat, virágokat, a csillogóan tiszta forrásvizet.
Kiegyensúlyozott, erőt sugárzó művészember Rőczey Ferenc. A fiatalok között nem volt lehetősége, de nem is akart elfáradni. Talán nem lenne nagy kívánság részemről, hogy szeretném Őt további jubileumain is köszönteni, ilyen jó egészséggel, derűs, tiszta lélekkel. 

Barta Péter

Hozzászólások

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.

Legyél te az első hozzászóló.