MiNap Online

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum a magyarság számára a huszadik század legnagyobb tragédiája, amely máig feldolgozatlan maradt nemcsak Magyarország, hanem Közép-Európa nemzeteinek tudatában is. A magyer parlament 4 évvel ezelőtt, május végén, az elsők között fogadta el a 2010. évi XLV. törvényt, a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről. A törvény a trianoni békediktátum 90. évfordulójáról megemlékezve a magyarság történelmének e szomorú dátumát a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.

Az Országgyűlés kinyilvánította, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. Ezen a napon tisztelettel adózunk mindazon emberek, közösségek emléke előtt, akik 1920. június 4,. a magyar nemzet külső hatalmak által előidézett igazságtalan szétszaggattatása után áldozatvállalásukkal lehetővé tették, hogy a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben újra megerősödjön.

Tisztelettel adózunk mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy a magyarság túlélje az ezt követő újabb történelmi tragédiákat is. Ezen a napon fejet hajtunk mindazon nők és férfiak, illetve az ő emlékük előtt, akik e küzdelemben az elmúlt kilencvennégy év során magyarságukért hátrányt, sérelmet szenvedtek. Külön megemlékezünk azokról, akik, nem kevesen, az életüket kényszerültek áldozni nemzeti hovatartozásuk vállalásáért. A nemzeti összetartozás napja arra inti a magyar nemzet ma élő tagjait és a jövő nemzedékeket, hogy a trianoni tragédiára örökké emlékezve a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak.

Amióta letelepedtünk a Kárpát-medencében, mindig azok az idők voltak sikeresek, amikor egységre jutottunk egymással. Amikor széthúzás volt, és lerontottuk egymás erejét, akkor mindig idegen hatalmak vettek rajtunk erőt. Ma nem fenyeget bennünket további területcsonkítás, ma a magyar szellemiséget kell megvédenünk. A nemzeti összetartozás nem valami absztrakt fogalom, hanem az egymás iránt érzett szeretetünk, ragaszkodásunk, hűségünk, a barátainkért, a szomszédokért végzett jó cselekedet, a városunkért, országunkért hozott áldozat. Ahhoz, hogy erősödjön a nemzeti összetartozás, erősödjön a haza, meg kell találnunk az elveszettet, és újra föl kell építeni az összetörtet.

Végül, ezen a napon értjük meg azt is, hogy miért kaphatott másodszor is kétharmadot a regnáló politikai erő: nem állítom, hogy minden egyes lépésében világosan megfontolva, lehet, hogy tudat alatt, de egyre több magyar ember érti meg, hogy ez a kormány és ez a politikai erő elkezdett egy harcot, amely hosszú idő óta először igyekszik a magyarság számára több tiszteletet, több megbecsülést kivívni, ahelyett, hogy belesüllyedne a „nemzetközi” langyos posványába.