MiNap Online

A politikai elemzők közül mindenki egyetértett abban az európai parlamenti választások estéjén, hogy egyetlen vesztes maradt a porondon szinte kiütött állapotban, a többi résztvevő azonban győztesnek érezhette magát. A nagy vesztes a Magyar Szocialista Párt és vezetője, Mesterházy Attila, hiszen az MSZP elvesztette második helyét a pártok versenyében. De legalább ekkora ütést jelent az is a szocialistáknak, hogy ezen a választáson gyakorlatilag felnőtt melléjük a másik két baloldali párt, a DK és az Együtt-PM. A választók tehát a baloldalon csak Mesterházyékat büntették meg, a másik két pártot nem.

Persze, gondolhatnánk azt is, hogy csupán annyi történt, hogy a szocialisták mozgósítása nem sikerült, nem volt erejük mozgósítani híveiket, akik otthon maradtak, amíg a DK és az Együtt, ellenkezőleg, hatékonyan mozgósított. Valószínűleg ez is igaz részben, de a számokat nézve én inkább a szocik, és különösen Mesterházy megbüntetésében hiszek. A baloldali választó egyértelműen őt teszi felelőssé az áprilisi kudarcért, az MSZP pártelnöke egyébként levonva ebből a következtetéseket, már fel is ajánlotta a saját és az elnöksége lemondását. Amennyire elkeseredett volt Mesterházy, legalább annyira ünnepelt Gyurcsány.

Érthető, hiszen ő mindent egy lapra feltéve már jó előre bejelentette lemondását arra az esetre, ha nem sikerült volna egyetlen képviselőt sem Brüsszelbe küldeniük. Sikerült. Ráadásul mindjárt kettőt is, ami azt jelenti, hogy Gyurcsánynak meghálálták a hívei a politikai aktivitását. Itt megint két eset lehetséges. Vagy minden potenciális Gyurcsány-hívő elment vasárnap szavazni, és bebizonyosodott, hogy kétszáz valahány ezren vannak összesen, vagy sikerült újabb szavazókat elcsábítaniuk. Ezúttal is találgathatunk csak, mert nincs semmiféle mérés, ami segíthetne.

Én arra szavaznék, hogy Gyurcsány elvitte az egész táborát, és egyelőre ennyien vannak. A Jobbik szereplése, és főként az eredményük öninterpretálása volt még számomra érdekes. Jelesül az a kontraszt, ami az áprilisi és a most vasárnapi választások után volt megfigyelhető. Áprilisban jól szerepeltek és ezt szinte sírva jelentették be a kamerák előtt. Most viszont csapnivaló eredményt értek el, hiszen összesen 300 valahány ezer szavazatot kaptak, mégis diadalmámorban ünnepeltek. Sok mindent elmond ez a Jobbikról és Vonáról.

Egyrészt rendkívül tudatos, szinte megszállottan tudatos a Jobbik, és különösen Vona politizálása. Másrészt nincsenek megelégedve a pártjuk népszerűségének alakulásával, harmadsorban pedig nagyon féltek a Kovács Béla ügyének következményeitől. Joggal. A most vasárnapi eredményük egyáltalán nem volt siker. Sőt, szerintem hatalmas bukta volt. Az áprilisi szavazóik egyharmada ment most el, ami, ha leszámítjuk a szocikat, messze a legrosszabb eredmény.

És ez éppen azt mutatja, hogy a Kovács-ügy hatott. Azok a fideszes szavazók ugyanis, akik az országgyűlési választásokon megosztották a szavazataikat a Fidesz és a Jobbik között, ezúttal nem tették, hanem a Fideszre szavaztak, vagy otthon maradtak. Egy szó mint száz, októberre előre gondolva, az ellenzéki pártok stratégáinak bőven van feladatuk, ha akár csak meg akarják szorítani a kormánypárt jelöltjeit.