MiNap Online

Miskolcon a legutóbbi parlamenti választások eredményét a felületes szemlélő könnyen félreértelmezheti. Listán az egész várost tekintve a Fidesz–KDNP, ha nem is jelentős, de biztos győzelmet aratott, a két egyéni kerület közül azonban az egyiket elvesztette. Ebből viszont korántsem következik, hogy városunkban a kormánypárt és a szocialista párt erői ma lényegében kiegyenlítettek és kettőjük között dőlnek majd el a következő választások is.

A 2010-ben bejelentkező harmadik párt, a Jobbik ugyanis az idei választások során megerősítette pozícióit, és ezzel, úgy tűnik, hosszabb időre „háromszöggé” alakította a korábbi kétszereplős politikai küzdelem alakzatát. A Jobbik egyértelműen előnyt tudott kovácsolni politikai szüzességéből, abból a tényből, hogy az elmúlt 25 évben, leszámítva néhány kisebb önkormányzatot, még nem voltak hatalmon, és ezért nem koptatta el őket a hatalom gyakorlása. Ennek is köszönhetően négy év alatt Miskolcon 3-4 százalékkal növelni tudták a 2010-es listás választási eredményüket és ezzel szorosan felzárkóztak a Fidesz–KDNP és az MSZP mögé. A megalakulása óta, nem minden ok nélkül, szélsőjobboldaliként számon tartott pártot egyszerű, de hibás számítás nyomán mindkét nagy riválisa kímélte a kampány során.

Mindkét párt kampányának irányítói úgy gondolták ugyanis, hogy a Jobbik nem tőlük, hanem ellenfelüktől vesz el szavazatokat – a végén viszont kiderült, hogy mindkettőjüktől vett el.  A Fidesz–KDNP kampánygurui a közvélemény-kutatások alapján valószínűleg azt gondolták, hogy a Jobbik nem lesz képes javítani négy évvel ezelőtti eredményén, és a radikálisok utolsó hónapokban végrehajtott stratégiaváltására, a „cukikampányra” sem reagáltak.    

Az országos végeredményt tekintve azt mondhatjuk: bevált a fideszes taktika, Miskolcon azonban, ahol a szocialisták hagyományosan erősek és a Jobbik is 7-8 százalékkal jobban szerepelt az országos eredményénél, a baloldal el tudta vinni az egyik egyéni mandátumot. Most először fordult elő, hogy a Jobbik erősödése már nem a Fidesznek, hanem szocialistáknak kedvezett.  A nagy kérdés az, hogy mi lehetett volna az eredményesebb taktika? Ez lesz a következő időszak nagy kérdése is a három párt számára. Olyan helyzet alakult ki Miskolcon, amely mindhárom párt stratégái számára feladja a leckét, különösen az őszi önkormányzati választásokra tekintve. A Fidesz Miskolcon már nem számíthat a jól bevált taktikára, és nem nézheti ölbe tett kézzel, hogy a Jobbik „megnyeri neki a választást.”

Azt is mondhatjuk, hogy Miskolcon az erőviszonyok kiegyenlítődésével lényegében elölről kezdődik minden. Mindhárom pártnak nyílt sisakkal kell küzdenie a másik kettő ellen. Persze az önkormányzati választásokon más szempontok is felvetődnek, mint a parlamentin, itt nagyobb szerep jut a jelöltek egyéni teljesítményének, ez pedig a jelenlegi városvezetésnek kedvez. Most fognak beérni az évekkel ezelőtt elindított beruházások, köztük a népszerű villamosprojekt, és a hátralévő öt hónap alatt lesz idő egyre több, közbiztonságot növelő intézkedés megvalósítására is. Másrészt ismert és adott a kormány politikai színezete, és a szavazók jelentős csoportjánál ez közre játszhat a végső döntés meghozatalában. Határozott kormánytámogatás hiányában, pláne ellenszélben ugyanis sokkal nehezebb sikeres várospolitikát folytatni. Végül pedig nagyon fontos szempont, hogy a képviselő-testületnek működőképesnek kell lennie, együtt kell tudni működnie a megválasztott polgármesterrel. Mindezen szempontokat figyelembe véve, ha most vasárnap lennének a választások, a kormánypárti jelölt határozott előnnyel indulna. A kampány alatt azonban még sok minden történhet, mindenképpen kemény harc elébe nézünk.