Furcsa kampány

2014-04-01 11:10Mike György Szerzők listája

A parlamenti választások kampányának véghajrájában, amikor már csak néhány nap választ el bennünket április 6-tól, talán nem korai elkezdeni a kampány tanulságainak levonását. Az utolsó napokban már a mozgósításé a fő szerep, minden induló párt és pártszövetség igyekszik még egyszer megkeresni a potenciális szavazóit, és felhívni a figyelmüket a részvétel fontosságára.

Furcsa kampány volt ez, ebben egyet ért valamennyi elemző, és politológus. Nagyon eltért valamennyi eddigitől, amely a rendszerváltozás óta lezajlott.

Kezdjük az Összefogással, elnézést, a Kormányváltókkal, akiknek mindjárt a saját nevük megválasztásával is akadt problémájuk. Az előbbi azért volt rossz választás, mert már foglalt volt, az utóbbi pedig azért, mert ugyanúgy jellemző a Jobbikra is, meg az LMP-re is.

De ha csak ennyi lett volna a legnagyobb ellenzéki erőnek a kampányban a gondja.

A Kormányváltók néven összeterelt pártok és politikusok valójában elrontottak ebben a kampányban szinte mindent, amihez csak hozzányúltak.

A legnagyobb melléfogásuk talán mégis az volt, hogy engedtek annak a liberális szellemi elitnek, amelyik egy pártot már a teljes megsemmisülésbe vezetett. A párt eltűnt, a szabad demokraták értelmiségi köre viszont itt maradt. És itt maradt a magabiztosságuk is, amellyel talán csak a kedvencük, Gyurcsány Ferenc önteltsége vetekedhet. Egyedül ez magyarázhatja, hogy a képzett filozófusokból, világhírű írókból álló társulat, amely szemmel láthatóan képtelen volt felismerni, hogy mi vezetett a Fidesz kétharmadához, magabiztosan úgy döntött: jöjjön megint Gyurcsány.

Jöjjön az a Gyurcsány, akiről száz magyarból talán 95-nek is az a véleménye, hogy orvosi eset, és akinek a kormányzati teljesítménye mínusz húsz milliárd eurót, azaz mínusz hatezer milliárd forintot „ért” az országnak, és aki éppen ezért nem a baloldalon, hanem éppenséggel a kormánypárti térfélen mozgósít, de ott nagyon.

A baloldali kampány e mellett ügyetlen volt, ötlettelen, szétesett, és mindig mindennel elkéstek. Az embernek valóban az volt az érzése végig, hogy nem is akarnak nyerni. Talán azért, mert akkor nincs mese, megint együtt kellene kormányozni ...

A jobboldal kampánya éppen az ellenkezője volt a fentieknek. Alaposan és jó előre megfontolt, már-már hidegen kiszámított, és professzionális. Semmit nem bíztak a véletlenre, a plakátoktól a szórólapokon át az ellenfelet lejárató kampányig, a Simon-ügytől a Zuschlag-ügyig. Éppen úgy egyébként, ahogy az egész négy évet felépítették.

2012-ig lerakták a jogi-a gazdasági- és a közigazgatási alapokat, aztán erre rátették a felépítményt, az adókedvezményeket, a rezsicsökkentést, és a többit. Mindezeken túl a Fidesznek, elsősorban Orbán Viktornak van olyan története, víziója, ha úgy tetszik, amelyet rendre el tud mesélni a táborának és amelyben lehet hinni. A kampány alatt is megtette ezt többször is, legutóbb március 15-én.

Orbán Viktor, és ebben egyetértenek a mértékadó elemzők még a másik oldalon is, ma az egész magyar politikai mezőnyben az egyetlen valódi, érett politikus. A másik oldalon csak bukott, vagy még éretlen politikusokat látunk.

Ezzel együtt sem merném megjósolni az április 6-i eredményeket.