Jó magyarnak lenni

2014-03-15 00:00Szepesi Sándor Szerzők listája

Nagyon jó magyarnak lenni március 15-én, gyönyörű, nemzeti ünnepünk nálunk mindig évszakváltást jelent. A vidám napsütésben lobogó háromszínű zászlók, a vonuló huszárok, kokárdás fiatalok nemzeti nagyjaink szobránál, emlékhelyeinél elválaszthatatlan részei a magyar tavasznak, nemzeti identitásunknak.

Sajnos, egyes körök, csoportok ma is valami egészen elképesztő – és helyenként sajnos eredményes – buzgalommal próbálják belesulykolni a köztudatba, hogy minden, ami nemzeti hagyományainkra utal, eleve korszerűtlen, nevetséges, és szemben áll az „európai integrációval”. Csak itt, csak nálunk, csak Magyarországon.

Emlékszem például híres operatőrünk filmetűdjére, amely uniós csatlakozásunk előtt, gunyorosan volt hivatva ábrázolni, ahogyan egy magyar legény lóháton igyekszik Európába. Annak rendje és módja szerint besorolt négylábújával a Hegyeshalomnál várakozó autócsodák közé, majd kis lapáttal takarította fel a következményeket, amikor a jobb sorsra érdemes paripa a hátsó fertályával kifejezte a véleményét az egészről.

Most tekintsünk el attól, hogy annak a bizonyos paripának nagyjából igaza volt (mármint a véleményét illetően), szögezzük le csupán az alábbiakat: nagyon egyedi esetek kivételével, a magyarok körében az EU-n kívül sem nagyon volt divat, hogy lóháton közlekedjenek az autósztrádán.

Ha viszont egyetértünk abban, hogy Anglia Európa része – ezt eddig kevesen cáfolták –, talán idézzük fel a királyi család ünnepségeit, vagy bármely más angol állami parádét. Több száz évesek a koreográfiák, a díszruhák, a királynő pedig bizony nem páncélozott Audin jelenik meg, hanem hintón! S ahogy én emlékszem, a királyi lovasezredek sem robogókon vonulnak fel, mégsem jut eszébe senkinek, hogy gúnyolódjon rajtuk, az általuk képviselt tradíciókon.

Megjegyzem, ez ott nem is nagyon lenne ajánlatos.
Mint ahogy a Föld más tájain sem, hiszen a nemzetek szinte egytől egyig féltve őrzik és ápolják hagyományaikat. Érzik, tudják, hogy ez nem csupán büszkeséget, hanem rangot, erőt, méltóságot is jelent.

Tudják, hogy ha egy népnek nincs egészséges nemzettudata, akkor semmije sincs. Akkor csak a pénz marad, Mammon nyomorúságos póráza, amelynél fogva a világ hatalmasai úgy rángatják, ahogy akarják. Nemzettudat nélkül nem lehet magyar jövő sem, ezért is fontosak hagyományaik, ünnepeink, melyeken érezhetjük, milyen jó magyarnak lenni.

Hogy milyen, jó magyarnak lenni.