MiNap Online

A 2014-es téli olimpiai játékok pénteken elkezdődtek Szocsiban. Az olimpia mindannak ünnepe, ami izgat bennünket: önmagunk legyőzésének, a rekordok elérésének, a nemzetközi versenynek … Végeredményben pedig mindazt összefogja, ami a világot mozgatja: a pénzt, a hatalmat, a látványbizniszt, a sztárolást, a sebességet, a nacionalizmust …
De miért is nézzük olyan szívesen a műlesiklót, a műkorcsolyázót, a jéghokizót? Talán azért, mert amit látunk, az szép, mert a sportolók kamerák által közvetített mozgása valójában a modern kor műalkotása, gondoljunk a szárnyak nélkül repülő műugrókra, amint épp’ megvalósítják Leonardó álmát.

A sport azonban azért is izgathat bennünket, mert csakúgy, mint a háború, a sport is a politika folytatása más eszközökkel. Amikor ezen a téli olimpián egy ukrán, vagy egy örmény sportoló megelőzi az oroszt, a győzelme az egész népének győzelmét, bizonyos értelemben visszavágást jelent. Persze nem felejthetjük azt sem, hogy ezek a győzelmek csak az olimpia idejére szólnak, és csak a közvélemény határait változtathatják meg, és csak az emlékezet területén érvényesek. A görögök olimpiája nem akadályozta meg a válság okozta hanyatlásukat és a szégyenüket, a kínai olimpia pedig nem támaszthatta föl a Tienanmen tér halottait, és nem szabadította ki a tibeti foglyokat.

Mégis igaz talán, hogy még a téli olimpiák is, ha nem is tudják megakadályozni a nemzetközi konfliktusokat, melyekből napjainkban is bőségesen található a bolygónkon, legalább felmelegítik a szíveket … Reménykedjünk benne, hogy az olimpiai szellem akadályozza a nemzetek közti ellenségeskedést, és kedvet ad a világnak a szabadság, a demokrácia, és az igazságosság felé haladni.