MiNap Online

Az utolsó Árpád-házi uralkodó III. András 1301. január. 14-én halt meg, 713 évvel ez előtt.
Az Árpád-ház kifejezés az újkortól használatos, a 18. században előkerült két forrás, Anonymus A magyarok története, és Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása c. művei alapján jött létre. Előtte a középkorban a szent királyok nemzetsége elnevezést használták.
Talán kevésbé ismert érdekesség, hogy az évszázadok során a kiterjedt házasodások okán az Árpádok vére szinte valamennyi későbbi nagy európai dinasztia uralkodóiban is csörgedezett (Bourbon, Jagello, Anjou, Valois).
A középkorban kialakult felfogásnak megfelelően az uralkodók születésük révén formáltak jogot a koronára. A vezérek esetében a család különböző ágai között öröklődött a fejedelemség vezetése, a királyok idejében már nem volt egyértelmű az öröklési rend. Az elsőszülött fiú, vagy a legidősebb férfi családtag örökölte a hatalmat. A gyakorlatban mindkét elv érvényesült és az ebből kialakult konfliktusok végigkísérték az Árpád-ház uralkodásának 300 évét.

Az utolsó a „szent királyok nemzetségébe” tartozó királyunk III. András volt, akivel fiúágon kihalt a királyi hatalmat 300 évig kézben tartó Árpád-dinasztia.
A közhiedelemmel ellentétben Magyarországon nem az Árpád-ház kihalásával szűnt meg a rend, és nem ekkor kezdődtek a „kiskirályok” egymás elleni hatalmi harcai, hanem IV. Béla uralkodása idején.
Az utolsó Árpád-házi király III. András trónra lépésekor az ország jelentős részei valójában nem a király, hanem az adott területen birtokokat felhalmozó főúr hatalmában álltak.

Ezek a főurak már királyként viselkedtek saját területükön, háborúkat viseltek egymás ellen, és többen önálló külpolitikát is folytattak. Jellemző a viszonyokra, hogy míg IV. Béla halálakor a várak több mint harmada volt királyi kézen, addig 1290 körül alig több mint ötöde, és a négy legerősebb tartományúri család együttesen több várat birtokolt, mint a király. Így aztán kevésbé lehet azon is csodálkozni, hogy a királyt a főurak többször is elfogták és börtönbe vetették, és rövid időre az ország teljes anarchia állapotába került.
III. Andrásnak nem csak belső nehézségekkel kellett szembenéznie, hanem az országhatárokon kívülről érkező súlyos fenyegetésekkel is meg kellet birkóznia rögtön a trónra lépése után. A külföld ugyanis nem ismerte el Árpád-házi leszármazottnak, és egyszerre mozdult meg minden olyan hatalom, amelynek érdekében állt az Árpád-ház kihaltnak nyilvánítása. Közülük a nápolyi Anjou-udvar már több évtizede megtett mindent azért, hogy megszerezze Magyarországot magának.

III. András halálával csak fiúágon halt ki az Árpád-ház, leányágon tovább folytatódott III. András egyetlen gyermeke, Erzsébet hercegnő révén, aki csupán 8 éves volt apja halálakor. Erzsébet azonban zárdában élte le hátralévő életét, s nem ment férjhez, nem született gyermeke, így vele halt ki 1338. május 6-án az Árpád-dinasztia női ágon is.