Selyemréti rend(bontók)

2013-08-12 00:00Mike György Szerzők listája

Megnyitása óta igazi sikere van Miskolcon a Selyemréti strandfürdőnek. Már az egyhónapos próbaüzem alatt is csaknem teltházzal üzemeltek, de a nyitás óta eltelt időben naponta több mint háromezer látogatója volt a fürdőnek. Ez pedig fővárosi mértékkel mérve is jó szám. Kellett már városunkba egy nagy befogadóképességű strand, ráadásul a Turisztikai Kft. kitűnő érzékkel (és egy kis szerencsével) még a hazánkban eddig sosem látott kánikula előtt, a lehető legjobbkor nyitotta meg a fürdőt.

A miskolci közönség tehát elégedett a strand szolgáltatásaival, a medencéket és a különböző szolgáltatásokat, az éjszakai fürdőt megkedvelték. Az élet azonban mindig teremt nehézségeket is. A megnyitás utáni egy-két hét megmutatta, hogy sajnos városunkban még nem mindenki képes kulturáltan, a társaira figyelve szórakozni, élvezni a fürdőzés örömeit. Vannak, akik egészen közönséges módon, nyugodtan mondhatjuk, hogy emberhez nem méltóan viselkednek, és ezzel több ezer társuk számára teszik lehetetlenné a pihenést, a kikapcsolódást, a felüdülést.  

Miskolc polgármestere és az önkormányzat azonnal reagált a problémákra és zéró toleranciát hirdetett a rendbontókkal szemben. Egyeztetettek a rendőrkapitánnyal, és ennek eredményeképpen rendőrök fogják őrizni a Selyemréti strand fürdőzőinek nyugalmát.
Természetesen a közösségi fórumokon, és a barátok és ismerősök közötti beszélgetések során is gyakori téma mostanában az ezekre a rendbontásokra adandó válasz. Mit lehet, illetve mit kell tenni a magukról megfeledkezőkkel, vagy azokkal, akik még nem tanultak meg közösségi ember módjára viselkedni. Sokféle vélemény hallható. Van, aki kapásból kitiltaná őket örökre a fürdőből, van, aki egy egész rendőrőrsöt helyezne el a strand területén. És van, aki duplájára emelné a belépőjegyek árát, mert biztosan „már megint a hátrányos helyzetűekkel van a baj”. (Más kérdés, hogy a jegyárak drasztikus megemelése valóban megoldaná-e az így értelmezett  problémát, és nem inkább még többet hozna létre.) 

És persze vannak sokan, akik szerint „ezekkel nincs mit tenni, mert már túl sokan vannak”.

A valóság az, hogy a viselkedni képtelenek minden populációban elenyésző kisebbséget alkotnak, a többség elsajátítja, ha otthon nem, akkor az iskolában az elemi társas viselkedés szabályait. Éppen ezért nem kell túlreagálni a történteket, megesik ez nálunk sokkal fejlettebbnek mondott „nyugati társadalmakban” is, sőt. Elég az érvényben lévő törvényeket betartatni, mint ahogy ez Miskolcon is történt, ahol a karóval verekedő fiatalt szokatlan gyorsasággal, néhány nap alatt ítélték el. Az önkormányzat és a rendvédelmi szervek már sokadszor mutatták meg Miskolcon, hogy példásan együtt tudnak működni.

Legközelebb egészen biztosan meggondolja mindenki, hogy érdemes-e úszómesterekre támadni, ha ezért öt nap múlva akár egy év két hónapot is „ráakaszthatnak”.