MiNap Online

Minden évben van tíz nap Miskolcon, amikor mindazok, akiknek a szíve gyorsabban kezd verni, amint meghallanak egy gyönyörű dallamot, és nagyon sokan vagyunk ilyenek, saját városukban is Európa valamely nagy városában érezhetik magukat, az opera fővárosában. Az idei tíz napban hat teljes operaelőadást, három versenyoperát, és egy versenyen kívüli operát láthattunk és hallhattunk. Klasszikusokat és moderneket, és természetesen Bartókot. A nyolc ősbemutató pedig egészen rendkívüli dolog és művészeti teljesítmény. Ezen kívül két balett előadást és két bábelőadást csodálhattunk, és hét teljes hangversenyt.

Nem sorolom tovább, pedig még bőven lenne mit, mert nem statisztikát szeretnék készíteni, és nem vagyok az Operafesztivál hivatalosan felkért védőügyvédje sem. Nincs szüksége ilyesmire ennek a rendkívüli eseménynek, az ország egyetlen operafesztiváljának, amelynek elismertségét mutatja a szaksajtóban, helyi médiában, országos televíziókban, országos lapokban megjelenő több mint száz újsághír, interjú, magazinműsor. Sőt a nemzetközi média is hírt ad az Operafesztiválról és Bécsben, Berlinben, Linzben rádióriportok készültek művészekkel és a fesztivál igazgatójával, valamint egy olasz nyelvű magazin készített fényképes riportot az olasz versenyzőkkel, amit eljuttattak valamennyi olasz követségre is. Az angol szaksajtó ( Opera now ) sem marad ki a sorból.
A számokra még röviden visszatérve a fesztiváligazgató becslése szerint 7-9 ezer néző tekinthette meg az előadásokat, ami egyértelműen azt jelenti, hogy a fesztivál népszerű kulturális esemény Miskolcon. A népszerűségről rögtön eszembe jut az örökzöld téma a kultúrával kapcsolatban: a magas, vagy a populáris kultúrát kell-e a művészeti élet vezetőinek támogatni, a magas, vagy a populáris művészet az értékesebb?

Más megfogalmazásban: elit-, vagy tömegkultúra?

A diktatúra 45 évében különösen kedvenc kérdés volt ez, és a tömegkultúra támogatása kitűnő eszköze volt az un. szocialista embertípus kifaragására tett kísérletnek.
Tudjuk jól, hogy ez az embertípus fából vaskarika, és csak arra volt jó, hogy a megalkuvó emberek hatalmát kicsit jobban bebetonozza. Értelmetlenség az értelmetlenségben, miközben a félelem igazgatott szinte mindent. Persze az elvtársak lubickoltak ebben a miliőben, sosem felejtem Medgyessy-D203- Péter reflexióját a kérdéssel kapcsolatban: de mi volt itt a baj, hiszen lehetett szerelmesnek lenni, és lehetett gyerekeket csinálni.
A magas művészet fogalma filozófiai probléma, olyan definiálhatatlan kérdés, amely korfüggő, de függ a társadalomtól is. A mi technikai-materiális, fogyasztói társadalmunkban mondani sem kell, hogy a művészetek általában is minden országban rendkívüli nehézségekkel küzdenek, fokozatosan marginalizálódnak és lényegében a fennmaradásuk a tét.

A művészet, valamint az igényes gondolkodás, a filozófia célja nem a szórakoztatás, hanem éppen a mindennapi, bevett, megszokott látásmód állandó megújítása, vagyis az attól való eltérés. Éppen ezért nem a szórakoztatást, a kikapcsolódást, a bulit jelentik. Azonban a modern kor előtt, akármit is gondolnak erről sokan,  a magas művészet is lehetett népszerű. Mozart is népszerű volt a saját korában, hogy egyetlen példát mondjak. A feladat tehát adott, de attól félek, hogy addig, amíg a saját korunk uralkodó gondolkodását, a mindent eluraló tudományos-technikai-materiális gondolkodást nem leszünk képesek megváltoztatni, és ez nem lesz egyszerű, addig a művészetek halódni fognak. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek helyi kezdeményezések, fellángolások, mint a mi sikeres Operafesztiválunk.

A magas művészet és benne az opera Kesselyák Gergely a fesztiválunk igazgatója szerint is válságban, sőt szerinte a halálán van, de ez nem jelenti azt, hogy a maga módján nem próbál megtenni mindent a halálos beteg életben tartásáért.  Az idei évben például a „jövő kulcsa” címmel hirdetett operaíró versenyt a Bartók plusz vezetősége, ami egészen egyedülálló kísérlet a műfaj frissítése, fiatalítása érdekében. A pályázatra 9 mű érkezett, amelyből a nemzetközi zsűri hármat választott ki, Szilágyi Miklós és Horváth György Ostrom, Németh Norbert Hazug románc, és Girolámo Deraco Taci című operáját, amelyeket a fesztivál záróestjén láthatott a közönség. A. Ribnyikov a zsűri elnöke sajtótájékoztatóján elmondta, hogy ezért a kezdeményezésért a világ összes zeneszerzője nevében köszönetet mond.  
A másfél évtizeddel ezelőtt megkezdett program folytatódik tehát, Kesselyák Gergely azt is elárulta, hogy Fekete Gyula, Alekszej Ribnyikov mellett Selmeczi is új darabon dolgoznak, amelyeket a jövő évi fesztiválon szeretnének bemutatni.

Miskolc tehát kitart, küzd a művészetek, jelesül a komolyzene és az opera frontján, és az igazgató Úr sajtótájékoztatóján elárulta azt is, hogy sikerült pályázati úton a következő három év finanszírozását biztosítani. Minden okunk megvan arra, hogy bizakodjunk.