MiNap Online

Az idei, hazánkat ért árvízi katasztrófával gyakorlatilag egy időben a világ egymástól legtávolabbi pontjain is súlyos árvizek voltak, és az árvizeket a legkülönbözőbb természeti katasztrófák váltják, vagy előzik meg egyre nagyobb gyakorisággal. Az idősebbektől egyre gyakrabban lehet hallani, hogy megszűntek az évszakok, hogy már semmi nem működik úgy, mint azelőtt, hogy az időjárás megbolondult. De manapság nem csak az idősebbek, de mindenki úgy ért az éghajlatváltozáshoz, mint a focihoz, vagy a politikához, és eközben sok minden pontatlanul hangzik el a médiában is, ahonnan tájékozódni igyekszünk. De mit mondanak a szakemberek?  

A klimaváltozásról beszélve nem az aktuális és a lokális időről és annak ingadozásairól van szó, nem is néhány nap vagy hét időjárásáról. A klíma egy hosszabb időtartam időjárásának rendszere, az extrémumokat is beleértve. Beleértjük a hőmérsékletet, a csapadékot, a szelet és a felhőképződést, amelyeket statisztikai módszerekkel írnak le és tartanak nyilván. A megfigyelési idő általában legalább harminc év. A klima rendkívül klomplex rendszer, amelyhez nemcsak az atmoszféra, hanem azon túl a hidroszféra, a víz a tengeráramlatok, és a víz körforgása is hozzátartozik. De hozzátartozik a hó, jég, és a permafroszt birodalma is, valamint a földfelszín és a bioszféra. Mindezek a rendszerek ráadásul állandó kölcsönhatásban vannak egymással. A klimának van belső dinamikája és hatnak rá külső erők, mint pl. a vulkánkitörések, a napfolttevékenység, a földpályaciklusok, amelyekre az ember nincs hatással. De vannak emberi hatások is, mint pl. az üvegházhatású gázok kibocsátása. A vita az emberi és nem emberi hatások arányáról szól, ma a tudósok már azt fogadják el, hogy az emberi hatás egyre növekszik a természetes behatásokkal szemben. 
        
A meteorológusok még néhány évvel ezelőtt is arra hívták föl a figyelmünket, hogy nem kell elhamarkodott következtetéseket levonni, és nem kell mindjárt trendekről beszélni, hiszen egyrészt a tudományos megfigyelések csak mintegy 100 éve szolgáltatnak adatokat, másrészt ebben a száz évben is akadtak bőven rendkívüli időjárási jelenségek, a mostaniakon kívül. A félelem azonban belénk van programozva, és ki-ki a saját mértéke szerint hajlamos a rosszból még rosszabat vizionálni.
Földünk éghajlatának változása teljesen természetes folyamat, a felmelegedést mindig lehűlés követi, és ez több tízezer, sőt több százezer évre visszamenőleg megfigyelhető. Lényegében a jégkorszakokat úgynevezett interglaciális korszakok követik és most is éppen egy ilyen korszakban élünk. Viszont egyre közelebb kerül az éghajlatban soron következő jelentős változás, ami a következő jégkorszakhoz fog vezetni. A tudósok egyelőre nem tudják megmondani ennek pontos időpontját.    
    
Az viszont tény, hogy a globális éghajlatváltozás, vagy klimaváltozás realitás. A meteorológusok, legalábbis azok, akik hajlandóak a nyilvánosság előtt prognózisokat adni, változtattak a klimaváltozással kapcsolatos hozáállásukon. Ma már ők is éghajlatváltozásról beszélnek. Nem mondhatjuk egyértelműen, hogy ennek az emberi jelenlét az elsőrendű oka, hiszen a folyamatban szerepet játszhat a Nap tevékenysége, a földrészek elmozdulása és más olyan természetes jelenség is, amiről nem is tudunk, de, hogy most az emberiség is közre játszik benne az tudományosan bizonyított.

De mit is jósolnak a tudományos előrejelzések a nem is olyan távoli jövőre?

Az árvizek, hurrikánok, és egyéb természeti katasztrófák gyakoriságát is mérhetjük, és mérjük is, de a Föld átlag hőmérsékletéről még korábbról vannak méréseink, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy a bolygónk átlaghőmérséklete kb. 250-300 éve emelkedik. A felmelegedés napjainkban gyorsul és ezt szoros összefüggésbe hozzák az üvegházhatású gázok mennyiségének a légkörben való megnövekedésével. Különböző tudományos modellek készülnek, amelyek a következő száz évre adnak prognózisokat. Ezek mindegyike több Celsius fokos felmelegedést mutat 2100-ra.  
Azt gondolom azonban, hogy mégsem érdemes a távoli jövőről beszélni. A klimaváltozásban benne vagyunk ma is, mindez itt van, ma, velünk történik meg, ha tetszik, ha nem. 

A természeti katasztrófák, amelyek több százezer embernek okoznak egyre nagyobb problémákat, egymást követik, és minket sem fognak elkerülni, ahogy ebben az évben is megtapasztalhattuk. Ugyanúgy kell(ene) számolnunk velük, mint a nyári vakáció megtervezésével, vagy az autóvásárlással. A mindennapjaink részévé fognak válni, és fel kell készülnünk rájuk.
Teljesen mindegy, hogy vajon a természet, vagy az ember a fő kiváltó ok elengedhetetlenek az alkalmazkodást célzó intézkedések. 

Nem túl jó hír, hogy Magyarország a magasabb sérülékenységi övezetbe tartozik. A magyarországi átlaghőmérséklet növekedése majdnem másfélszer gyorsabb a globális klímaváltozás mértékénél.
A klimaváltozás következményeihez való alkalmazkodás azt jelenti, hogy gátakat kell emelni az ismétlődő árvizek ellen, vízvisszatartó tárolókat kell építeni, javítani kell a mezőgazdaság feltételeit a szárazabb övezetekben, előrelátóbban kell építkezni, egészségügyi programokat kell kidolgozni.

De a mindennapokban is vannak tennivalók. Az energiatakarékosság nemcsak a pénztárcánkra hat kedvezően. Általában mindenből kevesebbet kellene  fogyasztanunk, természetesen az ésszerű határokon belül. Az autónkat, amikor csak tudjuk váltsuk kerékpárra, vagy gyalogoljunk. Keressünk a lakóhelyünkhöz közeli kikapcsolódási és nyaralási lehetőségeket. Ne vásároljunk eldobható termékeket, és minél több helyi terméket vegyünk, amiket nem kellett messzire szállítani előállítási helyüktől.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a fejlődés értelme az is, hogy jobbak legyünk a környzethez való alkalmazkodásban, hiszen minden élőlény életfeltétele ez. A fenntartható társadalomak a belső társadalmi feltételek megváltoztatásával kell alkalmazkodni a külső feltételekhez.