„A budapesti templomokban ma délelőtt megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat, és a borzongós őszies levegőben tovahömpölygő hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma délután 4 óra 30 perckor írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt.” Így indította a Pesti Napló újságírója az 1920 június 5-én írt tudósítását, majd így folytatta: „A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott.
A mulatóhelyek zárva voltak, a vonatok, a kocsik megálltak, s a munkások letették a szerszámot néhány percre ezen a fekete pénteken. A nemzetgyűlés, a főváros tanácsa, az egyházak, a hazafias egyesületek és az idegen megszállás borzalmai elől ide menekült véreink impozáns módon fejezték ki tiltakozásukat a ránk kényszerített aktus ellen.”
A Horthy-korszakban végig a fenti, végsőkig elkeseredett hangulatnak megfelelő hivatalos politika volt érvényben, és teljesen természetes módon, Trianonról minden magyar embernek egyetlen szó jutott eszébe: a revízió.
És lett revízió! És talán még ezt sem gondoltuk végig elejétől a végéig: az elszakított országrészekből háború nélkül szereztük vissza azokat a területeket, amelyeken szinte kizárólag a magyar nemzethez tartozók laktak. Sokan mondták és mondják még ma is, hogy talán könnyebben megemésztettük volna Trianont, ha ezeket az etnikai határokat húzták volna meg, és nem a jelenlegi semmivel meg nem magyarázhatókat.
Mára, 78 év elteltével nagyon nagyot változott a világ, és benne Magyarország is. A Trianonhoz való viszonyunk is.
Ma nincs olyan magyar politikus, aki tudna, és főképp merne súlyának megfelelően beszélni Trianonról. Ebben persze a politikai status quo-n kívül nagy szerepe van a 45 év alatt ránk kényszerített amnéziának. Amiről nem szabad gondolkodni, mert tiltják, hogy gondolkodjunk róla, azt előbb-utóbb elfelejtjük, de legalább is nagyon szegényesen vagyunk csak képesek gondolkodni róla. Trianon mindenképpen ezek közé a jelenségek közé tartozik. Magyarok millióinak nem jut róla eszébe szinte semmi.
Ennek a kormánynak a javára írható, hogy kezdünk legalább politikai szinten Trianonról gondolkodni.
A nemzeti összetartozás napja az én szememben ezt jelenti. Kezdetet, amit remélem hamarosan folytatni fogunk.
Természetesen a politikai tér liberális, vagy pc (ahogy tetszik) fele, azok, akik rettegnek az önálló gondolatoktól, és akiket csak az erősebbeknek, és gazdagabbaknak való megfelelés vezet egész életükben, tömören szólva a gyávák, ma is azt motyogják, amit a vezető hatalmak elvárnak tőlünk. Ők a nemzeti összetartozás napjának gondolatában is a szomszédos országok „ok nélküli” hergelését látják, a „békés egymás mellett élés” újabb fideszes akadályát.
Sokan azonban várják azt a napot, amikor a magyar miniszterelnök valamely fontos nemzetközi fórumon ki fog állni és a világ vezető hatalmainak szemébe mondja, hogy Trianon olyan igazságtalan békekötés volt, amely Magyarországot gazdaságilag és kulturálisan több száz évvel vetette vissza, és ami minden igaz magyar embernek a mai napig sajogva fáj, továbbá, hogy a versailles-i békerendszer elemeiből mára szinte semmi nem maradt érvényben, csak a Magyarországot szétdaraboló Trianoni diktátum. A magyar miniszterelnök elmondhatná még, hogy minden igaz magyar repesve örülne, ha ezt a diktátumot valamely csoda folytán eltörölnék és visszaállna az azt megelőző status quo. Mert ami ennyire igazságtalan volt, azt miért is ne lehetne egyszer eltörölni? Nem követelünk semmit, mert tudjuk, hogy nincs „realitása”, de szeretnénk, ha a világ legalább tudná, hogy nem felejtünk, és nem törődtünk végleg bele ebbe a helyzetbe. És kezdetnek elfogadunk valamilyen kárpótlást, vagy jóvátételt. Mert valóban történelmi igazságtalanság történt, és tovább nem fogadjuk el, hogy erővel befogják a szánkat. Legalább beszélhessünk róla!
1982-ben Francois Mitterand Magyarországra is ellátogatott és talán kevésbé ismert a tény, de találkozott Illyés Gyulával. Az idős író, aki nagy harcosa volt a jelenlegi határokon túl élő magyarok érdekei védelmének, megkérdezte (1982-ben!) a francia köztársasági elnököt, hogy mit gondol Trianonról. Mitterand indulatosan kijelentette, hogy Trianon egy mocskos ügy volt, egy fölmérhetetlen katasztrófa.
Mitterand elnök hazatérte után fél évvel mondott egy beszédet, amelyben kijelentette, hogy a jóvátehetetlen bűnt soha nem lehet az eredeti igazságosság alapján helyrehozni, de Európa politikusainak, jogászainak, értelmiségi embereinek az a feladata, hogy másféle megoldásokat keressenek a történelemben fölhalmozott nemzeti nemzetiségi sérelmekre.
Tehát 1982-ben még volt Európában olyan vezető politikus, és ráadásul egy francia, aki hajlandó lett volna Trianon bűnének valamiféle orvoslására!
A francia elnök nem mondta ki, de nyilvánvalóan a területi és kulturális autonómiára gondolt.
A mai Európa vezetői is megfontolhatnák Mitterand akkori gondolatait.
Mike György
Nemzeti összetartozás
2013-06-07 10:48 – Mike György
- Kategória: ROVATOK: > ZÁRÓJELBEN
Impresszum:
MiKom
Miskolci Kommunikációs Nonprofit Kft.
- 3525 Miskolc, Kis-Hunyad utca 9.
- http://www.minap.hu
- 48.1052820.77615
- worktel: 46 503 500
- faxfax: 46 358 200
- e-mail:
- Ügyvezető: Kovács Viktor
- Főszerkesztő: Molnár Péter
Reklámfelületeink kizárólagos értékesítője a
MIKOM Nonprofit Kft.
Elérhetőség: 3530 Miskolc, Széchenyi u. 40.;
Értékesítési vezető: Bartus Sándor
E-mail: bartus@mikom.hu
Hirdetésfelvétel:
telefon: 46/501-420
e-mail: info@mikom.hu
HU ISSN 2062-5642- Minden jog fenntartva!
- Felhasználási feltételek és adatvédelmi irányelvek