Két sötét felhő árnyékolja be az emberiség felett az eget, az elmúlás és a gonoszság sötét felhője. Ebbe a reménytelenségbe hoz reményt Krisztus feltámadása, amely reményt gyújt az elmúlás kilátástalanságában.
Az ember kozmikus bánata az elmúlás. Hiába minden erőfeszítés, ha egyszer mindent itt kell hagyni. Pedig az ember a lelkében hordozza az örökkévalóság utáni sóvárgást. A természetes ember számára a földi élettel mindennek vége. Ezzel a világba kiáltott reménytelenséggel zárul az Ember tragédiája is. „Csak az a vég, csak azt tudnám feledni!” Krisztus feltámadása ebbe a kilátástalanságba hoz reménységet.
Az apostolok látták a feltámadt Jézust. Ez a látomás egész lényüket átformálta. Láttak valamit, amit mindenkinek el kellett mondani. Ez a Jézus élt, ez a Jézus élettől és erőtől duzzadó, hatalmas, szépséges alak volt. Ez az élmény olyan lelküket felkavaró, egész lényüket átformáló élmény, öröm és remény volt, hogy nem tudták magukba rejteni, úgy érezték, ezt mindenkinek el kell mondani, erről mindenkinek tudomást kell szerezni, ezt mindenkinek tudnia kell: Feltámadt Jézus. És mondták. Erről beszéltek egymás között, erről beszéltek a piacon, az utcán, a királyok és a főtanács előtt. Ez járt eszükben éjjel és nappal, ezzel feküdtek, ezzel keltek. Ezt mondták mindenkinek örömtől kipirult arccal, és mikor a főtanács azt parancsolta, hogy ne beszéljenek erről az emberről, azt válaszolták: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” – Nem tudunk hallgatni, nekünk beszélnünk kell, a boldog látomás beszélni kényszerít, és ezt mindenkinek tudnia kell.
A világ nehezen hitt az apostoloknak. Eszelősöknek tartották őket. Mikor Szent Pál Fesztus előtt védekező beszédében megemlítette Jézus feltámadását, Fesztus helytartó belekiabált a beszédébe: „Elment az eszed, Pál! A sok tudomány elvette az eszedet.” A görög bölcsek Athénben, a filozófusok találkozása helyén, mikor a feltámadásról kezdett beszélni, kinevették, meg azt mondták neki vállveregető módon: „Erről majd még máskor is meghallgatunk téged.” Soha nem hallgatták meg többet. És a többi apostol is így járt: nevetséges alakoknak, felforgatóknak, közveszélyes elemeknek tartották, és megölték őket, mert kitartottak a mellett, hogy látták a feltámadt Jézust. Az egy Szent János apostol kivételével mind vértanúhalált haltak a feltámadás hirdetéséért. Ilyen tanúk közlése nyomán hiszünk Jézus Krisztus feltámadásában. De voltak, akik hittek nekik, sokan lettek, erre a hitre építve egy csodálatos új világot, új kultúrát teremtettek, a keresztény kultúrát.
Jézus feltámadása az örök élet reményét adja nekünk. Elvette tehát a kilátástalanságot. „Mert a te híveidnek élete, Uram, megváltozik, de meg nem szűnik” – énekli a pap az elhunytakért mondott misékben. Mi Krisztus feltámadásának fényében tudjuk, hogy az ember élete a végtelenbe nyílik. A hívő ember életében a reménytelenséget a boldog várakozás, a szomorúságot az öröm váltja fel. A reménység addig ér, ameddig Krisztus feltámadásának reménye világít.
Jézus Krisztus szenvedése és kínos kereszthalála önmagában is borzalmas tragédia, de még nagyobb, ha azt látjuk, hogy halálában a jóság, az igazság bukott el a gonoszsággal, hazudozással, rágalmakkal szemben. És ami még inkább közel hozza hozzánk ezt a tragédiát, az, hogy ugyanez játszódik le szinte törvényszerűen közösségi vonatkozásban és magánéletünkben egyaránt. Az igazság, a jóság, a becsület elbukik a hitványsággal szemben. Egészen odáig, hogy az igaz ember felkiált: „Uram, meddig uralkodik még a gonosz?” Vagy – ahogyan Szent Pál fogalmazásában olvassuk – „Látom a jót és teszem a rosszat”. Ez a tragédia, az emberben lejátszódó tragédia! Rátelepszik az emberiségre a jóság kilátástalan küzdelmének kínzó tudata a gonoszság ellen.
Milyen sokan keserűen fogalmazzák meg: nem érdemes jónak lenni, becsületesnek lenni, az igazság mellett kiállni, másokkal jót tenni, másokért áldozatot vállalni. Mert mindig a hitványság, a gonoszság, az árulás győz.
Jézus életét tanítványai úgy foglalták össze: „Ő jót tett”. Ő mindenkit szeretett, mindenkin segített. Meghallotta az út széléről segítséget kérő vak kiáltását, és meggyógyította, észrevette a 38 éves beteg embert, aki nem gyógyult meg, mert nem volt senkije, aki segítsen rajta, Jézus észrevette és meggyógyította. De a gonoszság győzött felette. Mindenkitől elhagyatva, kigúnyolva, mint közveszélyes bűnöző halt meg. Elhagyatottságát belekiáltotta a világba: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? – „Íme, így hal meg az igaz.”
Ebbe a tragédiába robban bele Jézus feltámadása és azt hirdeti: Van feltámadás! Isten virraszt az ő ügye felett. Feltámasztotta Jézust. Győzött a jó. Attól kezdve, hogy Jézus feltámadt, nem reménytelen, nem kilátástalan többé a jóért, az igazságért való küzdelem. Győz az egyén életében: Isten megbocsátja a bűnöket, a bűnös új életre támadhat. Nem győzhet a rossz az ember életében. És van feltámadás a társadalom számára is: nincs kiszolgáltatva a társadalom a gonoszságnak. Igenis, a jó győzhet a társadalomban. Jézus feltámadása új reménységet ad a becsületes, a jóra törekvő embereknek. Nem kell feladni a reményt! Érdemes tehát a jó ügyért kiállni, érte áldozatot vállalni. És bízni abban, hogy a jó nem bukik el, Isten a jó mellett áll, nem hagyja, hogy a jó ügy elbukjon.
„Nem vagytok tehát lekötelezettjei a bűnnek.” Sok ember érzi a rossz vonzását és megy bódultan a rossz felé tönkre téve magát és embertársait. Jézus bemutatta, hogy van feltámadás. Van erkölcsi feltámadás, az ember elhagyhatja bűneit, gyarlóságait, és megújulhat.
Ha pedig az a sok jóakaratú ember, az a sok ember, aki hisz a jó győzelmében és kész áldozatot hozni a jobb ügyért, összeáll, képes lesz megteremteni egy boldogabb társadalmat. Álom ez? Miért volna álom? Ezért imádkozunk a Miatyánkban: Jöjjön el a te országod. Jézus feltámadt, és feltámadása a jó győzelmét jelenti. Álljunk mögé!
Húsvét van, Jézus feltámadásának ünnepe. Mindenki ünnepel. Ünnepeljünk igazságban. Jézus feltámadását ünnepeljük. Ne hagyjuk kiüresedni a húsvétot. Mert akkor lesz igazán ünnep. A reménység ünnepe.
Czakó István
pápai prelátus
Húsvét, a reménység ünnepe
2013-03-29 17:39 – Czakó István
- Kategória: ROVATOK: > ZÁRÓJELBEN
KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK:
Hír | Húsvéthétfői sokadalom (2013-04-01) ...
Impresszum:
MiKom
Miskolci Kommunikációs Nonprofit Kft.
- 3525 Miskolc, Kis-Hunyad utca 9.
- http://www.minap.hu
- 48.1052820.77615
- worktel: 46 503 500
- faxfax: 46 358 200
- e-mail:
- Ügyvezető: Kovács Viktor
- Főszerkesztő: Molnár Péter
Reklámfelületeink kizárólagos értékesítője a
MIKOM Nonprofit Kft.
Elérhetőség: 3530 Miskolc, Széchenyi u. 40.;
Értékesítési vezető: Bartus Sándor
E-mail: bartus@mikom.hu
Hirdetésfelvétel:
telefon: 46/501-420
e-mail: info@mikom.hu
HU ISSN 2062-5642- Minden jog fenntartva!
- Felhasználási feltételek és adatvédelmi irányelvek