MiNap Online

Ha követjük a franciák és a németek példáját, akkor rossz világ jön a dohányosokra. Szigorú pénzbüntetésben lesz része annak, aki nyilvános helyen, például presszóban, étteremben rágyújt, de nála is többet fizet majd a vendéglátóhely tulajdonosa. A dohányzás ellen kibontakozó, már-már globális küzdelem jelenlegi állásáról szivárgó híradásokra az antinikotinisták (legalább is azok, akiket én ismerek) általában így reagálnak: éppen ideje volt már keményen fellépni a „bagósok” ellen. Hisz nem csak saját egészségüket rongálják, hanem mindazokét, akiket elér bűz rudacskájuk füstje.
Ráadásul, mielőtt befejeznék az önmaguk által lerövidített földi pályafutásukat, az átlagosnál jóval gyakrabban betegeskednek. Ily módon többet emelnek ki az egészségügyi kasszából, mint az ésszerű életmódot folytatók.
Bár a mintavétel köre szűk volt, és kérdéseim sem érték el a közvélemény kutatók tudományos színvonalát, úgy gondolom, hogy az idézett megnyilvánulások eléggé tipikusak. Nem teljesen alaptalan tehát a magukat – keserű öngúnnyal – olykor „sárgakörműeknek” nevezett dohányosok reakciója. Úgy vélik, hogy életterük brutálisan szűkül és hovatovább űzött vaddá válnak saját hazájukban. Még azzal az unásig ismert ténnyel is előhozakodnak, hogy Beethoven és Einstein is dohányzott, Hitler és Napóleon viszont nem. Akár még tovább is bővíthetnék a nagyérdemű dohányzók körét, azaz a füstfalók társaságát mondjuk Churcillal, kinek a szájából ki nem fogyott a szivar. A történelmi tények azonban aligha szolgálnak mentségül. Hiszen például Sztálin meg pipázott.
A visszafelé tekintgetés és hivatkozás helyett állapodjunk meg inkább egyelőre abban, hogy a dohányzók nem sárgaujjú (körmű) gonosztevők, sőt, még azt sem állíthatjuk róluk nagy biztonsággal, hogy morális és szellemi síkon nem állják ki a versenyt a másik tábor képviselőivel. Mert vannak ám olyanok is, akik egymásnak feszülő táborokról beszélnek és a nép, új módi megosztását emlegetik.
Én őszintén remélem, hogy nincs is másik tábor, legalább is dohányzók – nemdohányzók alapon nincs. Ámbár, ahogy én magunkat és közállapotainkat ismerem…

Bekes Dezső