MiNap Online

Újabb iskolák kerülnek egyházi fenntartásba Miskolcon is, az ember pedig a napi történések okán önkéntelenül arra gondol: talán nagyon sok szörnyűség megelőzhető, elkerülhető lett volna, ha a nevelés-oktatás területén korábban sikerül megerősíteni az egyházi befolyást. Megdöbbentő tragédiák történtek az országban az utóbbi hetekben, s amiről mindez árulkodik, az messze túlmutat a közbiztonsági problémákon. Nagyon úgy tűnik, most érezzük a következményeit az elmúlt évtizedek liberális oktatáspolitikájának – annak, hogy immár generációknál hiányoznak az alapok, az alapvető értékrendek.

Csak vázlatosan az elmúlt időszak rendőrségi krónikáiból: Baranyában egy rapsic megölt egy vadászt, egy másikat pedig megsebesített. Kulcson négy családtagjával végzett egy fiatalember, brutális kegyetlenséggel. Balatonakarattyán három ember életét oltották ki. Egy soproni lőtéren diákok végeztek ki két embert, pár nappal később egy győri szórakozóhely tulajdonosa ugyancsak két embert lőtt le. Tolna megyében egy válófélben lévő apa előbb elgázolta feleségét, majd a kocsiba ültette két gyermekét is, kihajtott az útra és szándékosan nekiment a szemből érkező busznak.

Magyarország az öngyilkosságok számát illetően régóta az európai élmezőnyben van. Egyre gyakoribb, hogy a szülő a családja ellen fordul, s a szeretteit is megöli, mielőtt magával végezne. Egy debreceni anya ledobta két gyermekét a nyolcadik emeletről, majd utánuk ugrott. Tényőn egy apa baltával végzett gyermekeivel és feleségével, majd láncfűrésszel saját magával.

Mindez így leírva néhány sor, de átgondolva maga a téboly. Az pedig tény, hogy a kezelhetetlen és kiszámíthatatlan erkölcsi zavarok, morális eltévelyedések nagyon sok esetben oda vezethetők vissza, amikor a gyermek a legfogékonyabb korszakában nem jut hozzá azokhoz az értékekhez, iránymutatáshoz – az emberi élet tiszteletéről, az emberiesség alapvető normáiról – amelyek megalapozhatnák későbbi magatartását, viszonyát a világhoz, embertársaihoz.
Amikor az iskola nem közvetít számára értékrendet csak tananyagot, amikor a liberalizmus jegyében mindent ráhagynak (a „kompetenciájára”), s ezzel teszik tönkre.

A kialakult problémákat már nem lehet megoldani azzal, ha a média hetente számon kéri a rendőri szervek felkészültségét. Ha valaki nem érzi a morális súlyát annak, mit jelent kioltani egy emberi életet, azzal igazából a bűnüldözés, igazságszolgáltatás sem tud mit kezdeni, mert egyszerűen nem egy nyelvet beszélnek.

Persze nem érdemes szépíteni: a felnövekedett generációkban vannak szép számmal olyanok, akiket már csak megfékezni lehet, a legszigorúbb rendészeti eszközökkel. (Amit az EU-konform liberalizmus nyilván nem szeret, de mi meg azt nem szeretjük, ha szórakozásból fejbe lőnek minket az utcán.)

A most felnövekvő nemzedékekért viszont felelősséggel tartozunk, s épp a fenti esetekből látszik, mennyire. Sok-sok keresztény szellemű oktatási intézményre van szükség, ahol a tízparancsolat jegyében nem csupán oktatják, hanem nevelik is a gyerekeket. Ahol megértetik velük a jó és a rossz, az igaz és a hamis közötti különbséget.
 
Egyre világosabban látszik, hogy csakis az igazi történelmi egyházak által őrzött, letisztult értékek jelenthetik a kivezető utat, szerte Európában. Ők azok az erős bástyák, amelyektől nagyon sokan tartanak, mert a globális, pénzhatalmi törekvéseknek csakúgy ellenállnak, mint ahogy ellenálltak a századok folyamán minden értéktelenségnek, a világot háborúkba, káoszba, válságba döntő torz eszméknek.
Ők - ahogyan XVI. Benedek pápa jelmondata szól: „Cooperatores Veritatis - Az igazság segítőtársai."

Szepesi Sándor