MiNap Online

„Ki jön az én házamba?” – A (nekem már régi) gyermekjáték szerint így szól az édesanya, vagy édesapa, kitárva a karját gyermeke felé. Karácsony közeledtével mi is kitárjuk kezünket, szívünket, és elgondolkodunk: ki is az, aki eljön a házunkba, a szívünkbe, ki az, aki be akar lépni az életünkbe. Kicsoda ez a Jézus Krisztus, akit Karácsonykor az egész világ ünnepel?

Keresztény hitünk szerint Ő az Isten Fia, aki közösséget vállalt velünk emberségünkben, hogy mi emberek, közösségben lehessünk Vele az isteni életben. Bűneink, gyarlóságaink ellenére sem „minősített le” minket, nem sorolt a „bóvli” kategóriába, mert az Ő szeretete nem teljesítmény- vagy körülmény-függő. Karácsony evangéliumának, örömhírének ez a lényege, hogy Isten eljött a Földre. Azért jött, hogy megmutassa, milyen is az igazi szeretet.

Ez a jó hír mindenkihez úgy jut el, azon a nyelven, olyan jelekkel, ahogyan leginkább fel tudja fogni. Isten üzenete, akarata ugyanis az ember számára, az élete eseményeiből megérthető. Boldogok, akik azt teljesítik, nekik részük lehet az Istengyermek életében! Akik viszont nem ismerik meg, azok életük nagy lehetőségét szalasztják el. Nézzük csak a karácsony szereplőit:
Máriához méltó, hogy egy Főangyal (Gábriel) ismertesse vele Isten üzenetét, és Ő azonnal teljesíti: „Legyen nekem a te igéd szerint!”(Lk 1,38). 

József szintén az angyaltól hallotta meg – álmában – mit is kér tőle Isten, s Ő fölkelt és azonnal úgy tett, ahogy az Úr parancsolta neki.
Pásztorok szintén angyaloktól tudják meg, hogy megszületett a Megváltó, és számukra a jel saját életkörülményeik között mutatkozik: „Ez lesz számotokra a jel: gyermeket találtok pólyába takarva, jászolba fektetve.”(Lk 2,12). Elindultak, s mindent úgy találtak, ahogy az angyalok hirdették nekik.

A bölcsek a tudományuk által ismerték meg a hírt, az égi jel pedig a csillag. Ők elindultak, hogy utánajárjanak, mit jelent a jel. Láttak valamit, s az addigi életük már kevés volt. Látni akarták azt a Valakit, akinek születését ez a csillag jelezte. Nem térítette őket el céljuktól már semmi, ami nem égi fény. Nem hitetlenkedtek, amikor szegényes életkörülmények között találták az újszülött királyt. „Lényeglátók” voltak! Leborulva imádták, vagyis elismerték Istennek a gyermeket. Ez az igazi bölcsesség: Fölismerni Istent és leborulni előtte!

Az írástudókhoz a Írások (a Szentírás) tanulmányozásán keresztül jutott el az információ. Pontosan idézték a szentírási helyet, Mikeás próféta jövendölését (Mik 5,3), de ők hitetlenek voltak, s így nem indultak el, hogy találkozzanak a Messiással. Pedig csak néhány kilométert kellett volna megtenniük…

Heródes király az alattvalóitól, a bölcsektől és az írástudóktól tudta meg a hírt, de csak a hatalmát féltette. Nem érhetett el hozzá a szeretet. A Gyermek életére tört.
Mindezek után rá kell döbbennünk: Isten nekünk is szólni akar! Életünk eseményein, körülményein, vagy éppen embertársainkon keresztül. Felfogom-e a jeleket, Isten üzenetét, s aztán teljesítem-e az akaratát, vagy csak magyarázkodom, hogy mit miért nem lehet megtenni, vagy kit miért nem lehet szeretni? 

Tudom, hogy Aki eljött az én házamba, szívembe, életembe, azt akarja, hogy kövessem Őt. Első lépés: legyek emberré! Jó emberré! Aztán a második: tegyem én is szebbé, boldogabbá a körülöttem élők életét, ahogyan Ő is ezt tette velünk, nekünk.
Az elmúlt év a „Család éve” volt. Elgondolkodtató, hogy Isten Fia, amikor a világra született, nem ragaszkodott királyi palotához, kényelemhez, de ahhoz igen, hogy családba szülessen. A család a legkisebb szeretetközösség. Ami azt jelenti, hogy szeretetben, közösséget kell alkotnunk, miként a Szent Család. 

Mária igenje, József tiszta, szelíd szolgálatkészsége csodálatos számunkra. Így fogadták az Urat.

Az angyalok dicsőítő éneket énekeltek; az égbolt csillagot adott, a föld barlangot, a növények szalmát, az állatok meleget. Az egyszerű pásztorok egy kis élelmet hoztak a szegénységükből, a gazdag tudósok kincseket. Mindenki azt adta, ami tőle tellett, és amit várt tőle az Isten. Jézus születésekor összefogott a mindenség, hogy világra jöhessen az Isten szeretete. Az ellene támadók pedig kudarcot vallottak.

A görög katolikus testvéreink karácsonyi időben így köszönnek: „Krisztus születik – Dicsőítsétek!” Így mondják, jelen időben. Most születik! Életre szóló feladat, hogy szavainkkal, tetteinkkel megdicsőítsük Őt, aki most születik a mi szívünkben. Fogjunk össze mi is, tegyük meg mindazt, ami tőlünk telik, hogy a mi életünkben is világra jöhessen az Isten szeretete.

A Miskolci Napló minden kedves Olvasójának kívánom, hogy Karácsony ünnepén és életének minden napján töltse el szívét béke és a szeretet.

       Palánki Ferenc
       püspök, miskolci érseki helynök