MiNap Online

Sok száz, sok ezer lakásban gyulladtak meg az adventi koszorún az első gyertyák, a melyek az örömöt, a szeretetet, a várakozást és a reményt jelképezik. Készülünk az ünnepre, amikor a családdal együtt lehetünk, együtt ünnepelhetjük Jézus Krisztus születését, s vele együtt mindenkit, akit szeretünk. A várakozás négy hetében pedig készülünk, és szüntelenül remélünk.

Persze, hogy ki mit remél az sokszor egyénfüggő, de azt viszont talán nem túlzás kijelenteni, hogy a mostani bizonytalan időkben, mikor nemzetek gazdasága omlik össze a szemünk láttára, mikor emberek válnak nincstelenné egy pillanat alatt, akkor a számunkra legfontosabb emberek, családunk, barátaink – egyszóval szeretteink – mellett, kicsit a világnak is remélünk békét, megnyugvást, és biztonságot.

Aztán megfigyelhető az is, hogy az adventi időszakban, az emberek adakozóbbak. Könnyebben, s többet adnak a rászorulóknak. Életosztások, adománygyűjtések, jótékonysági akciók, gyermekek, idősek megajándékozása - ilyen események sora éri egymást. Látva, átélve mindezt évről évre, az ember akaratlanul is meglágyul, szívét elönti a melegség, a jóérzés és ő is ad. Örömmel.  S lehet, hogy csak az én tapasztalatom, de úgy tűnik, bár nekünk, átlagembereknek kevesebb van, mint bármikor (mióta az eszemet tudom), mégis örömmel adunk abból a kevesebből azoknak, akiknek már annyi sincs.

Különösen fontos szerep jut tehát a mostani emberpróbálóan nehéz helyzetben azoknak a kis gyertyalángoknak. Soha nem volt ugyanis olyan jelentősége a szavaknak: öröm, szeretet, remény és várakozás.  Örülni annak, amit elértünk, amink van. Remélni, hinni, hogy békés lesz az ünnep, de hinni azt is, hogy békésebb, nyugodtabb, jobb dolgok várnak minket, mint ami idén várt. S végül szeretni, családunkat, barátainkat, és embertársainkat.

Ezzel a négy szóval tulajdonképpen a körülöttünk lévő világot változtathatnánk/változtathatjuk meg. Már ha elegen, s jól csináljuk. Hát csináljuk jól „legyünk hát jobbak, higgyünk rendületlen, s ne csak így decemberben.”

Tajthy Ákos