MiNap Online

Az Alkotmánybírósággal akarja kimondatni Szabó Máté ombudsman, hogy a kukázás alkotmányos alapjog – mint ahogy azt is, hogy aki a téli hidegben, akár erőszakkal is meleg helyre viszi a közterekről a hajléktalanokat, az aránytalanul korlátozza ezzel az emberi jogaikat. Mert hát ez a legfontosabb, ugyebár. Az emberi jog. Ha valaki télen meg akar fagyni az út szélén, ehhez „európai”, liberális szempontból, biztosítani kell neki a teljes cselekvési szabadságot. Nagy László, a költő mondta egykor – a kérdésre, mit üzen az utókornak – hogy „csókoltatom őket, ha lesz még emberi arcuk”.

Szó se róla, eddig is voltak már emlékezetes pillanatai az ombudsmani tevékenységnek – amivel kapcsolatban száz megkérdezett járókelőből nagyjából száz válaszolná azt, hogy a világon semmi haszna nem volt még belőle, kilencven meg azt sem tudná megmondani, hogy egyáltalán miért van?

Minket itt Miskolcon legutóbb nyáron sikerült elszórakoztatnia Szabó Máténak, amikor kinyilatkoztatta, hogy jogtalan, ha az MVK ellenőrei a rendőrség kiérkezéséig visszatartják az azonosságát igazolni nem tudó, vagy nem akaró bliccelőt. (Csak azt nem mondta meg, hogy akkor mégis, mit csináljanak vele? Hívják meg egy kávéra? Itt Miskolcon? Ahol bizonyos társadalmi csoportoknál a neveltetés része, hogy már a gyerekeket kiképezzék, mit kell hazudni, ha elkapja őket az ellenőr? A köpködés, szitkozódás, verekedés meg szinte általános tartozéka náluk a tömegközlekedési kommunikációnak?)

Nem egyszerű követni ezen témaválasztások logikáját, annyi viszont bizonyos, hogy most meg már a hajléktalanokat érintő, józsefvárosi önkormányzati rendelkezések verték ki az ombudsmani biztosítékot. A híradások szerint Szabó Máté „aggályosnak tartja az önkormányzat guberálást és a közterületen való, életvitelszerű tartózkodást tiltó határozatát”, ezért annak megsemmisítését kérte Kocsis Máté polgármestertől, a Fidesz frakció hajléktalanügyi referensétől, majd az Alkotmánybíróságtól.

Tényleg van valami irodalmi szempontból is fokozhatatlan, diszkrét bája annak, ha az állampolgári jogok biztosának az a legfőbb problémája, hogy biztosítsa a szabad kukázás jogát… Mint ahogy annak is, hogy a hirtelen hadra fogható, liberális csoportok hétfőn a földön fekve tiltakoztak Parlament előtt a törvényjavaslat ellen, amely szankciókkal is sújtaná a tartósan az utcán élő hajléktalanokat. (Biz Isten ott kellett volna hagyni őket a téren pár éjszakára, ebben az egészséges időben, hogy igazából is megtapasztalhassák, milyen kellemes dolog az, amiért embertársaik számára tüntetnek!)

Miféle visszájára fordult, kitekeredett értékrend az, amely szerint normális, és jogszerű, ha az emberek az utcán élnek, és a szemétben turkálva szerzik meg a mindennapi betevőt? Hol vannak ilyenkor például a közegészségügyi hatóságok, amelyek halálra mogyorózzák szerencsétlen garázsboltosokat, van-e rozsdamentes mosogató, lejárt-e a konzervek szavatossága, stb… a kukából táplálkozni, szeméttárolók környékén élni, az viszont oké? Eu-konform?

Vajon miért akarják állandósítani a rendetlenséget, az anarchiát a frekventált közterületeken – a kukázással járó szemetelést, a csoportokban táborozó, italozó, elhanyagolt emberek látványát? Miért váltanak ki bizonyos körökből mindig ilyen eszeveszett tiltakozást azok a törekvések, amelyek a rend irányába mutatnak?

Tényleg ritkán mutatkozik meg ilyen nyíltan, mennyire önmagukért vannak azok az anarchiába forduló, liberális(nak mondott) irányelvek, amelyeket az elmúlt másfél-, két évtizedben sikerült nálunk is annyira meggyökereztetni, hogy most már kifüstölni sem egyszerű őket. Maga az ember úgy pusztul el, ahogy akar – fő, hogy közben érvényesüljenek a szabadságjogai! „Szabadon” tehesse tönkre magát, a környezetét, pusztíthassa el a magzatát, már az anyaméhben.

Azzal, hogy valaki a világra születik, Isten adta jogot nyer az életre. A normális, emberi életre, és ha tényleg jogvédők lennének azok, akik ma annak nevezik magukat, akkor ezért kellene harcolniuk. Nem a szabad kukázás jogáért.

Szepesi Sándor