MiNap Online

Ismét lajstromba vesznek minket, idén, egy uniós rendelet értelmében, az EU összes országában népszámlálásokat tartanak. Érthető, ha időszakonként világos képet akarnak nyerni lakosság számáról, összetételéről, életkörülményeiről… A kivitelezés azonban ma már szerintem mehetne jóval olcsóbban, hitelesebben is, mellőzvén minden szabadelvű romantikát. Félő ugyanis, hogy a képnek, amely ezekkel az „önbevallásokkal” kirajzolódik, kb. annyi köze lesz a valósághoz, mint „Győzike” adóbevallásának. 

Noha az unió mindenre varázsszó, jómagam egy halom általános, propaganda-információn kívül, máig nem találtam rá igazán konkrét útmutatást, végső soron mire lesznek majd jók ezek az adatok (és ki vállal értük felelősséget?) ha egyszer a hitelességük semmilyen módon nem ellenőrizhető? Nem tehetek róla, de képtelen vagyok elvonatkoztatni Teleki Pál híres vörös térképétől, amely az 1910-es népszámlálás etnikai adatai alapján készült, s amelyre hivatkozva megpróbálták Trianonban elérni, hogy ne csatoljanak el színmagyar területeket. Az eredmény közismert – a nagyhatalmak közül gyakorlatilag senkit nem érdekelt, mit mutattak az akkori népszámlálás etnikai eredményei. 

A szakhatóságok - népesség-nyilvántartó, földhivatal, bevándorlási hivatal, munkaügyi központok, stb. - adatbázisaiban számos olyan információ rendelkezésre áll, amelyekről most az embereket kérdezgetik, mégpedig elég pontosan, hivatalosan. Az esetleges hiányokat pedig ma már kis hibaszázalékkal ki lehetne tölteni, akár számítógépes modellezéssel is.

Az önbevallásos módszerről nekem mindig a tetszetősen liberális, általános választójog jut eszembe. Ez is, az is feltételez ugyanis némi általános műveltséget, tájékozottságot, felelős gondolkodást, ami ma már sajnos, a társadalom jelentős hányadát érintően, egyáltalán nincs meg. S ezt most nem lehet árnyalni, szépíteni: egyszerűen nincs meg, vagy talán soha nem is volt.

Azok a félig, vagy teljesen analfabéta csoportok ugyanis, amelyeknek fogalmuk sincs róla, melyik földrészen élnek - hogy mi Magyarország fővárosa, ki van éppen kormányon, vagy hogy hívják a miniszterelnököt, s még ma is a tanácselnököt keresik a városházán: szóval nem valószínű, hogy ők különösebben sok időt fordítanak majd a népszámlálási ívek statisztikai szakkifejezéseinek a bogozgatására.

Komolyan gondolja valaki, hogy esetleg Lyukóban, és más külterületeken - ahol saját bevallásuk szerint évek óta úgy élnek emberek a kalyibákban, hogy „látogatóba” jöttek, de azt sem tudják megmondani, hogy kihez – hiteles adatokat közölnek majd magukról és az ingatlanokról? Komolyan gondolja valaki, hogy abban az országban, ahol a rokkantosítás az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb túlélő-bizniszévé vált, hiteles válaszok születnek majd az egészségi állapotra vonatkozóan? S hogy érik majd utol a hajléktalanokat, akikre ilyen jó időben minden jellemző, csak az nem, hogy helyhez lennének kötve?

Vagy beszélhetnénk a fiatalokról, akik körében köztudomásúlag fétisszavak a „buli”, a „brahi”, a „hülyülés” és hetente több tucat eszement kezdeményezésre toboroznak támogatókat a közösségi portálokon (pl. „valld magad Jedinek”) – az ő önbevallott válaszaikat vajon mennyire lehet majd komolyan venni?
Vannak olyan kérdések is, amelyek már egyenesen a nemzetbiztonságot érintik – például a nemzeti, etnikai kisebbségek arányára, vagy itt tartózkodó külföldiekre vonatkozóan – ezekre viszont még komolytalanul sem kötelező a válasz. (?)

Nyilvánvaló, hogy egyfajta hatósági kényszer, ellenőrzés nélkül, teljesen „önbevalló” módon semmiféle hiteles felmérést nem lehet készíteni. A KSH tájékoztatási főosztályvezetője, Szabó István maga is úgy nyilatkozott, hogy valószínűleg az idei lesz az utolsó hagyományos népszámlálás. Egyre több országban honosodik meg ugyanis az a jóval olcsóbb módszer, amikor hivatalos állami adatbázisokat kapcsolnak össze, használnak fel statisztikai célokra. Ehhez azonban állítólag jogszabályváltozásokra van szükség, mivel személyiségi jogok vannak, meg minden.

Én azt mondom, 19 milliárdért csak megérné… Mert hogy ennyit használnak most fel statisztikai munkára, kommunikációs kampányra összesen, a népszámlálás során. Nem állítom, hogy egyszerű volt szembesülni ezzel, utoljára tán akkor hökkentem meg így, amikor pár éve megláttam smink nélkül a regionális szépségkirálynőt.
Szepesi Sándor