Uniformizált városképrombolás

2011-08-16 00:00 – Tajthy Ákos Szerzők listája

A közelmúltban nyaralni voltam barátaimmal, ez alatt pedig – ahogy az lenni szokott – több, Miskolctól méretben és egyéb módon is különböző magyar várost is meglátogattunk (meg még egy csomón persze át is utaztunk). Elnézve e települések belvárosait, meg is beszéltük, hogy bár alapjaiban mindegyik különbözik a másiktól, ám egy dologban azonosak: a kisboltok mellett, sőt gyakran azokat háttérbe szorítva, mindenhol egyforma logók jelentek meg. Bankoké, drogériáké, szupermarketeké. Amelyek mind kirínak a környezetükből, de úgy tesznek, mintha alkalmazkodnának. A mentalitás persze Miskolcon is tetten érhető…

Ha valaki a Széchenyi utcán sétál, elsőre az tűnhet fel a néhány évvel ezelőtti képhez viszonyítva, hogy bizony egységesebb portálok díszítik a Forintot. Faajtók, fakeretes ablakok, és szép faragott, fakeretes cégtáblák. Ebben már utolértük Székesfehérvárt is, a másik megyei jogú várost, ahol megfordultunk. És az üzletekkel kapcsolatos tapasztalataink többi részletei is kísértetiesen hasonlítanak a miskolci tendenciákhoz. A faportálok mögött ugyanis egységes képet ténylegesen csak a kis boltok mutattak itt is, ott is (és valószínűleg amott is). Ezzel szemben a multik ugyan még itt-ott az arculati színeikről is lemondtak a cégtáblán, ám a kirakatot sok esetben egész alakos rikító színes reklámok foglalják el, ezzel rózsaszínre (bocsánat, magentára), neonkékre, zöldre, és a szivárvány minden élénk színére színezve az egyébként jobb sorsra érdemes történelmi városrészeket.

Vélhetően előttünk is voltak, akiknek ez feltűnt, és utánunk is lesz olyan, aki észleli. Sőt tovább megyek: a városok vezetői is tudnak erről. Hogy miért nem tesznek? Valószínűleg, mert nem lehet, és egyáltalán felvetődik a kérdés: kell-e tenni ellene? Ezek az üzletek bérleti díj és ilyen-olyan adó formájában fizetnek a városnak, vagy az épület tulajdonosának, a városlakók nagy többsége igénybe veszi szolgáltatásaikat, akárhogy néznek ki. Tehát voltaképpen jót tesznek velünk. Nem beszélve arról – az egyébként szintén tendenciának tűnő – jelenségről, hogy a hagyományos kis boltok és a multik közötti harc a belvárosokban egyre inkább az utóbbiak felé dől el, és mindemellett még így is mindenhol egyre több a kiadó, vagy eladó helyiség. Szóval, félreértés ne essék, nem vagyok én ezen fentebb emlegetett multik ellen!

Fizetnek, szolgáltatnak, mi pedig örülünk és igénybe vesszük a szolgáltatásaikat. Így megy ez. Bemegyünk hozzájuk úgy is, ha ízléstelen a kirakat, meg úgy is, ha igényes (üdítő kivételek ugyanis még közöttük is vannak). Mindez pedig legkevésbé sem az aktuális városvezetésről, vagy a városlakókról állít ki szegénységi bizonyítványt. Én pedig, optimista ember lévén hiszem, hogy ez a fajta esztétikai környezetszennyezés, mely ellepi az országot – sőt, ha jól szétnézünk külföldön, látjuk, hogy a világot is – egyszer majd feltűnik valakinek, aki dönthet ez ügyben, és miután elszégyellte magát, megszaggatja ruháit, és a városok képéhez illeszkedő reklámokat kreál, ami nem nyomja el a belvárosok hangulatát.

Szép álom… talán túl szép is, hogy igaz legyen…

Tajthy Ákos