MiNap Online

Komolyan megijedtem, mikor évekkel ezelőtt először meghallottam a rádióban, hogy harmadfokú riasztást adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat a nagy meleg miatt. Majd később ugyanezt hallottam – uniós tagságunk után sárga-, narancs- és vörösriasztásra módosítva –, UV sugárzás, közelgő vihar vagy éppen havazás, nagy hidegek miatt. Ma pedig már jószerivel nincs is olyan időszak, amikor valami időjárási tényező miatt ne lenne éppen tarka a meteorológusok Magyarország térképe…

Az persze alapvetően nem baj, hogy figyelmeztetnek minket, állampolgárokat, ha baj van. Sőt, ezért kifejezetten hálával tartozunk az illetékes szerveknek, hiszen lehetőséget adnak elkerülni például, hogy agyonüssön a villám, hőgutát kapjunk vagy éppen – téli időszakban – betemessen minket a hó, megfagyjuk. Szóval, felhívják a figyelmünket a veszélyre, s ezt jó, ha túlzásba nem viszik. Csak hát sokszor annyira hangsúlyozzák a rádiók, televíziók, újságok s hírportálok – szóval mi és kollégáink –, hogy a riasztás félő, lassan elveszti jelentőségét.

Nagy melegek, nagy hidegek, rendkívüli időjárás pedig régen is volt, mikor még meteorológiai szolgálat sem volt. Ez pedig vélhetően akkor is megviselte szüleinket, nagyszüleinket, de valahogy azt mégis túlélték, és a viharokra is fel tudtak készülni, egyszerű népi módszerrel: felnéztek az égre, s ha látták a vészjósló fellegeket, összepakoltak, s megindultak fedett helyre. Ma más időket élünk. A világ megváltozott, a technika fejlődött, ma már van mód előre jelezni a bajt, s ha van, hát tegyék is meg! Védjük egymást, értékeinket, magunkat.

Az azonban valahogy mégsincs rendben, hogy ma már nem tudunk úgy híreket nézni, vagy hallgatni, hogy valami miatt ne lenne épp „színes” riasztás egyszerre több régióban. Sőt, most hétvégén már arra is volt precedens, hogy annyi minden miatt volt egyszerre riasztás, hogy az egyik országos kereskedelmi rádió bele is kavarodott – és ki tudja, ők voltak-e az egyetlenek – és olyat mondott be, ami nem is úgy volt. Nagyot akartak mondani a nagy hírversenyben, helyette magukat égették le.

Amellett, hogy vannak ilyen vicces sztorik, egy komoly tanulsága a dolognak azért mégis van: ideje lenne helyén kezelni a sztorit, súlyos következményekkel járhat ugyanis mind a riasztások elhanyagolása, mind pedig a túlreagálása. Márai Sándor azt mondta: „Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen.” A szállóigévé vált idézetet valahogy így tudnám a helyzetre lefordítani: Ha a riasztást kiadják, készülj rá egészen! De csak akkor! Szóval igen: meg kellene tanulni mindezt helyén kezelni…
 
Tajthy Ákos