MiNap Online

Van, aki örül neki, s olyan is, aki nem, de a tény attól még tény marad: az Avasi kilátó városunk jelképei közé tartozik. Ezen nem változtat az sem, hogy sokan rondának tartják (szerintem egyébként nem is az). Az már annál inkább, hogy a benne lévő presszó évek óta zárva volt, s persze az is, hogy „egyeseknek semmi sem szent” alapon van, akiknek ráfér az orcájukra rendszeresen összefirkálni, és megrongálni azt. Mint kiderült, én szeretem a kilátót, ezért nagyon örültem, mikor arról számoltunk be a közelmúltban, hogy újranyit benne a kávézó…

Csak halványan, de emlékszem bizonyos régi-régi szombat délutánokra, mikor szüleimmel és öcsémmel Hejőcsabáról az Avasra vettük az irányt a mustárszínű „Trabival”, és az Avas kilátó megállótól felsétáltunk oda, és lenéztünk Miskolcra. Közben még egy fagyi is belefért a közelben, és biztosan emlékszem arra is, hogy a presszó akkor még üzemelt. Emlékszem, mert öcsémmel állandóan fel akartunk menni oda, anya meg persze mindig lehozott a lépcsőkről, miközben dühösen mondta nekünk: „az még nem nektek való!”

Éppen ezért én nagyon vártam, hogy végre akkora legyek, hogy nekem is való legyen a hely. Általános iskolásként arra járva aztán láttam, hogy már csak a teraszra lehet felmenni, a presszót bizony rács és lakat óvja az emberektől: bezárták. Nem tudtam, nem értettem miért, de elfogadtam, s beletörődtem, hogy én nem jutok be oda. Pár évvel később aztán megint kinyitott a hely, s egyszer kávéztam is benne barátaimmal. Természetesen nem volt olyan nagy élmény, mint amit vártam a sok-sok év alatt, de azért a város képe olyan magasból egyedi, emlékezetes ízt adott annak a hosszú kávénak. Aztán évekkel ezelőtt – s évekre – ismét becsukott.

És most a kávézó hamarosan ismét kinyit, tehát most éppen örülni kéne, s én örülök is… …azonban van bennem kis félelem is, amolyan lokálpatrióta féle. Mert a kávézó ugyan kinyit, de vajon meddig lesz nyitva? Bár még most éppen tavaszodik, de a kérdés felmerül: jövőre kinyit majd? Mert az Avasi kilátó bizony nincs jó állapotban, a felújítás mikéntjén pedig ezekben a napokban is dolgozik a városvezetés és cégei.

Csak remélni tudom, hogy a városunk jelképében található presszó már nyitva marad, és sok hosszú kávét ihatok majd ott meg. Azt meg pláne, hogy nem kell a jövőben még egy kisgyereknek – és senki másnak sem – hosszú időkön át arról álmodni majd, hogy mi lehet ott az Avasi kilátó terasza felett, a lakatokon, s rácson túl…

Tajthy Ákos