Val(l)ó Világ

2010-11-21 00:00Szepesi Sándor Szerzők listája

„Nagy show, döngöl a turné, Ezt nézd, nem vagyok a múlté..! „ Itt van nekünk megint a Való Világ, síppal, dobbal – a nádi hegedűt jelen esetben mellőzik, mert az mégis hordoz valami nemzeti sajátosságot. Van helyette más, minden, ami szem-szájnak, agresszív multi-kultúrának kellemes. Minden, ami úgy hiányzik egy értékalapú, televíziós műsorválasztékból, mint üveges tótnak a hátraesés.

Az ismert alapszituáció: kiválasztanak közülünk pár embert, s beterelik őket egy villának titulált multi-konténerbe. Innentől kezdve vagyunk Mi, és vannak Ők. Elvileg Ők is olyanok, mint Mi, de most már elválaszt bennünket a konténer fala.

Ők azt mondják, hogy ami a konténerben történik, az a valóság. Mi tudjuk, hogy ez nem igaz, de szeretnénk hinni, hogy Ők ki vannak szolgáltatva nekünk, s végre egyszer nyíltan „kukkolhatjuk” mindennapi kis aljasságaikat, gyarlóságaikat, amelyek a Mi aljasságaink, gyarlóságaink is lehetnének.

A konténerben megszűnik az ember, az egyéniség, csak a „villalakó” van – aki azért érdekes, mert villalakó. Nem számít, hogy egyébként milyen szinten űzi a szakmáját, mihez ért, mit tanult korábban – ő villalakó. Ennyi.

A konténerben mindent szabad, ami rombolja a kultúrát, az erkölcsöt, a hagyományos értékrendeket. Ők megint azt mondják, hogy ez a valóság, Mi most is tudjuk, hogy ez nem igaz, de rohadtul jó néha szabadjára engedni az ösztönöket. És Ők ezt tudják.

Küldjenek SMS-t – üvöltik kiforduló szájjal a műsorvezetők. – Most minden Önöktől függ!!

Semmi nem függ tőlünk, tétován futkározó fehér egerek vagyunk egy átlátszó üveglabirintusban, melynek a közepén valahol ott a sajt. Az egyedül üdvözítőnek kikiáltott, fogyasztói láger-világ. És a stúdióba terelt, üres tekintetű, kifejezéstelen arcú tömeg minden szóra őrjöngve tapsol, maga sem tudja miért.

Az egészséges ösztönből fakadó, gyámoltalan fanyalgásokat statisztikai, nézettségi adatokkal söprik el: „Mit akartok?! Ez kell a közönségnek!” A közönségnek nem ez kell, de üzleti okokból generációkat szoktattak rá az igénytelenségre. S hasonló megfontolásokból, egyelőre nem is nagyon szeretnék, ha leszoknának róla.

Az erkölcs állandóságot jelent, s az állandóság erkölcsöt. A Nagy testvér egyiket sem szereti, mert veszélyeztetik a pénz kizárólagos hatalmát. A szorgalommal, kitartással elért sikerek emberi és nemzeti öntudatot adnak az egyénnek, a népnek. A villalakó nem csinált semmit, ő attól lett sztár és hős, mert bevitték a konténerbe. S amelyik nép elfogadja őket hősöknek, annak a népnek többé már nem, vagy csak nagyon nehezen lehetnek igazi hősei.

A villában az élet happy. Multi-happy – és ez a lényeg. Párizs- Bakony, vér és takony: az élet Very Good!

Szepesi Sándor