MiNap Online

Nem vagyok nagy partyarc, de azért ami kevés, az sok. Már ami a szórakozóhelyek mennyiségét illeti szeretett városunkban. Igaz, részemről kevesebb is az igény a hajnalig tartó „dajdajozásra”, de azért néhanapján kimozdulnék barátaimmal, csak nincs igazán hova.

Ami van, az vagy messze esik, vagy nem a preferenciáknak megfelelő stílusú hely. Emlékszem, középiskolás koromban még időszakaik voltak az adott helyeknek. Volt az x-korszak, aztán amikor már más volt a „trendi”, jött az y-éra. Mára viszont alig egy-két régi maradt csak,a kevés működő, zenés-táncos hely között, amelyekre olykor csak rá-ráfanyalodunk. Visszatérünk jobb híján, a sok vélt, vagy valós sérelem ellenére.

Sosem felejtem el például, amikor egy intelligens „őrző-védő” az általam – szerinte – nem megfelelően transzportált üveget testemen belülre helyezte volna… Persze az is lehet, bennünk van a hiba, nem vagyunk kellően nyitottak az újra.

Talán ez az egy dolog, ami irigylésre méltó a fővárosunkban. Gondtalan egyetemista éveink alatt ott nem tudtunk olyan irányba indulni az adott talponállóból, hogy ne egy diszkóba botlottunk volna. Aztán, ha nem tetszett, hát mindig volt másik. És még a gorillák is szívélyesebben tessékelték ki alkalomadtán a rendbontókat.

De hogy ne csak panaszkodjak – mert azt mindenki tud –, Miskolc "felszereltsége" dicséretre méltó a pubokat, kocsmákat illetően. Ezek között bizony tud válogatni az ember! Sőt, nehéz úgy választani az adott este, hogy legyen is elég hely a társaságnak.

Elég ez nekem, csak nyugodtan! Ki fanyalog itt?

Soós Péter