MiNap Online

Érdekes utazásokon vettem részt az elmúlt hónapokban – jellemzően reggel, vagy délután, mondjuk azt: csúcsidőben. A reggel még „tűrhető”. Kismacskás, apró szemekkel, némi koffein tartalmú üzemanyaggal zombiként, gépiesen menetelünk munkahelyünkre, az iskolába, s talán az átszállás, vagy a tömegközlekedési eszközökön olykor előforduló tömeg a legkisebb problémánk. De a délután, az már keményebb...

Újabb gondokkal gyarapodva már csak egy kis nyugalomra vágynánk, erre még meg kell küzdenünk a maradék oxigénért és öt négyzetcentiért a buszon, „vp-n”, és kevésbé előzékeny polgártársaink még kevésbé kifinomult helyfoglalási módszereit is kénytelenek vagyunk tűrni, úriember módjára.

Apropó, busz. Sokan gondolták úgy, pár hónapra félreteszik a Tátra villamos okozta élményeket, és átállnak a buszozásra. Ez rendben is van, az pedig még inkább, hogy a közlekedési társaság észrevette: sűríteni kell a járatokat. No, ez már nem volt annyira észrevehető – és bizony olykor a „hány ember fér be egy kis Polskiba” játékban érezhettük magunkat.

A jövő héten azonban a villamosozók felének véget ér az átszállás serkentő, koncentrációt fejlesztő kalandsorozata. Újra foglaltak lesznek a sínek a Tiszai pályaudvartól az Újgyőri főtérig, a Diósgyőr felé közlekedőknek pedig még tűrniük kell. Nem lesz könnyű, de a változások néha kellemetlenségekkel járnak.
De ki lehetett bírni.
Nem?
Soós Péter