MiNap Online

A rádió hallgatásának általában két oka van: vagy kis dallammal, meg ritmussal űznénk el a – néha kínossá váló – csendet, vagy pedig hírekre, információkra vágyunk. Azonban az emberek nagy része inkább a zene miatt kapcsol manapság rádiót – hacsak nem történt éppen valami tragédia. Ezért volt annak idején jó húzás az MR2 Petőfi feltalálása a Magyar Rádió részéről; megfogtak ugyanis egy olyan réteget, aki korábban soha nem kapcsoltak volna az MR hullámhosszaira (sőt talán még rádiót sem, mert sehol nem játszottak nekik tetsző zenét). S tette ezt a közszolgálati rádió úgy, hogy a korábbi értékeit is meg tudta őrizni – még ha a többi csatornáján is. 

A hírek szerint azonban ennek a jelenlegi formában hamarosan vége, állítólag nem sokáig lesz már „nagyonzene” a Petőfi (az emellett az már tök mellékes, hogy az MR2 név is elmaradozhat). Ezeknek az információknak pedig éppen az a réteg örül legkevésbé, akik korábban „cikinek” tartották Magyar Rádiót hallgatni. Ők ugyanis MR2 függők lettek az elmúlt néhány évben, ami egyrészt presztízs, másrészt konkrét nyereség lett a közszolgálati rádióknak, hiszen nem kell marketingszakembernek lenni, hogy belássuk: ott hirdetnek a cégek, ahol el tud jutni a célszemélyekhez az információjuk.

A Magyar Rádió megújulása azonban a Kossuthnak is jót tett. Nem lehet ugyanis véletlen, hogy ma az ország leghallgatottabb rádiója az Kossuth, a közszolgálati műsorokkal, témákkal, az elmaradhatatlan Krónikával, és a többi hírműsorával. És persze ugyanígy van igény a regionális rádiókra, meg a Bartókra is, így tud ugyanis kerek egész, és igazán közszolgálati lenni az MR. Persze az sem mond igazat, aki állítja: az MR2-Petőfi tökéletes a mostani formájában, mert nem az. Lehetett volna rajta a sok zene mellett néhány olyan műsor, ami kifejezetten a megcélzott hallgatóközönségnek szól és mozoghatott volna az adó szélesebb a zenei spektrumon, de ezek ellenére is tény: a Petőfi Rádiót az emberek ezrei szeretik és hallgatják még ebben a vitatott formában is nap, mint nap. Ezt pedig hosszú évekkel ezelőtt nem mondhattuk el.
 
A Magyar Rádió az elmúlt években tulajdonképpen azt mutatta meg, hogy milyen módon lehet elindulni a jó, igényes közszolgálatiság felé. Olyan irányba, hogy a műsor egyszerre szóljon fiatalnak, idősnek, komoly, és könnyűzene rajongónak, végzettségtől és munkától függetlenül mindenkinek. Nyilván lehetett volna még ennél is jobban csinálni, és remélhetőleg az új vezetés éppen erre tesz majd kísérletet. Kijavítja a még mindig megmaradt – vagy épp az elmúlt években keletkezett – hibákat, de főleg, nem kaszálja majd el teljesen a „nagyonzenét” a jelenlegi frekvencián. Mert tévedés ne essék: „nagyonzene” akkor is lesz, ha ismét hajóvonták találkozására figyelmeztet majd a Petőfi. Legfeljebb winampról, mp3-lejátszóról vagy okostelefonról fog tovább szólni…

Tajthy Ákos