A remény rabjai

2010-10-14 00:00 – Soós Péter Szerzők listája

Még a végén kiderül, hogy tudunk focizni. Finnország – Magyarország, Európa-bajnoki selejtező: 1-2. Hazánk fiai emberemlékezet óta nem győztek tétmeccsen (a "nyaraló" dánok elleni sikert ne soroljuk ide) hasonló erejű, vagy magasabban jegyzett rivális ellen, idegenben. Az átok megtört, aranylábú futballistáink Hollandia mögött a második helyen állnak selejtező-csoportjukban. Azonban a neheze még hátravan, a németalföldiekkel kétszer, a svédekkel egyszer találkozunk – és akkor még csak a legkeményebb összecsapásokat említettük.

Bár futball-berkekben kedvelt úgy nyilatkozni: tekintsünk a jövőbe, engedtessék most meg nekünk, hogy kicsit elidőzzünk a helsinki sikernél. Ezt a várost amúgy is kedveljük - tudják, 16 olimpiai arany, éremtáblázat 3. hely; vagy 1997: szintén futball, utolsó perces, komikus győztes öngól. A szurkolók bírálták a mérkőzés előtt Egervári Sándor szövetségi kapitányt – ilyen ez a fajta –, hogy defenzív szellemben küldi pályára csapatát.

Ezen az estén azonban jól taktikázott a kapitány. A "manzi rocker", Szalai Ádám ismét betalált, és bár az utolsó percekben már mindenki elkönyvelte az ikszet, a végén megtört egy másik magyar átok is. Dzsudzsák Balázs bal lába "elsült", a nemzeti tizenegy az utolsó pillanatban a maga javára fordította a mérkőzést - ezúttal nem az ellenfél nevetett a végén.

Százezrek ugrottak fel székükből, és üvöltötték a levegőbe: "Góóól", a fiúk végre örömet csaltak e sokat szenvedett ország polgárainak az arcára.

Mit ad nekünk ez a siker? Reményt. Reményt, ami kell a magyar embereknek. Hogy tudjanak bízni, bízva bízzanak, és tovább küzdjenek. Kezeljük helyén a győzelmeket, de legyünk rájuk büszkék, mert ebből táplálkozhatunk. És úgy folytassuk utunkat a végső siker felé, hogy a reményből valóság legyen...

Soós Péter