MiNap Online

Közeleg az évfordulója a tavaly hatalmas port kavart frekvenciapályázatnak. Emlékezetes: egy éve október közepén két új cég – a mai NeoFm és ClassFM rádiókat tulajdonló vállalkozások – nyerte el a frekvenciát a hosszú évek óta sugárzó Sláger és Danubius rádiók helyett. Rádiók jöttek, mentek, a zenei kínálat pedig – sőt nagyjából még a műsorok és vezetőik, meg az egész struktúra – szinte teljesen változatlan maradt. Vagy mégsem?

Mert tény az, hogy kis változás azért mind a két rádiónál hallható. Fel-feltűnnek új hangok, új műsorokkal, műsorelemekkel, a régi megszokott reggeli és egyéb szórakoztató műsorok mellett. És feltűnnek új, korábban arra a frekvenciára nem nagyon jellemző dallamok (túl azon a természetes változáson, amit az új előadók, és új dalok megjelenése amúgy is generál). A kérdés csak az, hogy ezek valóban mérhető újítások-e, szükség van-e rájuk, illetve, a talán a legfontosabb: magasabb minőséget hoztak-e?
Persze, az éremnek, mint mindig, most is két oldala van. Nézhetjük a dolgot innen is, meg onnan is. Aki szerette a korábbi rádiókat azoknak aztán semmi szüksége nem volt sem a Winkler-Bazsó párosra, sem Csiszár Jenőre, de talán még a Beugró „rádiós kivezetésére” sem. Mert neki épp jó volt este Vass Maya meg a Szerelem Hullámhosszán, napközben meg Csizinszki Éva, vagy Juhász Gergő. Aki pedig a fentiektől volt rosszul, annak szükséges és minőségi változás az, hogy most részben másokat hallgathat, részben új, változó zenékkel, olyanokkal, amiket mindaddig csak merőben más frekire tekerve talált meg (és akkor feltételezzük, hogy a változtatás nélkül átvett műsorok és médiaszemélyiségek kapcsolódási pontnak számítanak a két réteg között). Szóval a helyzet az, hogy a fenti kérdésekre nehezebb egyértelműen válaszolni, mint bárki gondolná.
Ez viszont újabb, súlyos kérdést vet fel: akkor ki járt jól a változással, és ki nem? Biztos, hogy a két vesztes rádió rosszul járt. És biztos, hogy a két új cég jól járt az országos frekvenciákkal. Hirdetők, reklámok, óriási profit, pontosan tudták mit akarnak és ők már meg is kapták. Na és a hallgatók? Jó kérdés. Remélhetőleg mindkét helyen rendelkezésre áll olyan átgondolt marketing stratégia, aminek köszönhetően a bevétel megfelelő arányát forgatják, majd vissza ahhoz, hogy felépítsék magukat, és előbb utóbb mindkét jelenlegi rádió olyan szerethető legyen, mint az elmúlt években megszokott Sláger és Danubius.

Ugyanis minden ezen múlik. Ha szerethető a termék, az emberek szívéhez nő, akkor tök mindegy, hogy Kautczky Armand, vagy Kőszegi Ákos mondja két zene között, hogy „Minden dal a tiéd!”, ha viszont nem, úgy hiába harsogja majd egyik rádió, hogy „Mindennap rólad szól!”, másik meg, hogy „Nekem bejön!”, valójában mindkét szlogen csak tartalom nélkül puffogtatott frázis marad.

Tajthy Ákos