MiNap Online

Néha komolyan úgy érzem, hogy mindenki megbolondult. Ügyeletesként botlottam bele a múlt héten abba a hírbe, hogy kitiltanák az utcáról a hajléktalanokat, ha sikerülne módosítani egy törvényt. Az elsőre megmosolyogtató hírt csakhamar mély gondolkodás követte részemről, no, meg a kérdés felvetése: ez komoly?

Valószínűleg senki sem vitatja, hogy valamit kezdeni kell azzal a ténnyel, hogy becslések szerint országszerte közel 30 ezer ember tölti mindennapjait az utcán, fekszik le egy padra pihenni – jobb híján. A kérdés csak az, hogy ki és hogyan segíthet? Nem igazi segítség ugyanis, ha pénzt adunk például a borvirágos orrú bácsinak az Ady hídnál, vagy épp a szomorúan néző idős néninek a Centrum előtt, mert vagy elisszák, vagy nemes egyszerűséggel elveszi tőlük a nap végén a koldusmaffia (és mint mindig, most is nagy-nagy tisztelet a kivételnek!). Persze, nem megoldás az sem, hogyha félrenézünk, és megpróbálunk tudomást sem venni róluk. Attól még ott vannak, ott lesznek. Sőt, az is csak részmegoldás, amit jómagam is megtettem már: bemenni a boltba, venni nekik zsemlét, felvágottat, és vajat, hogy legalább éhesek ne legyenek. Részmegoldás, mert sajnos anyagi helyzetünk legtöbbünknek nem teszi lehetővé, hogy állandóan így segítsünk, azt meg pláne nem, hogy mindenkinek. És részmegoldás azért is, mert sokan el is utasítják ezt (esetleg még hozzánk is vágják a kaját). És sajnos részmegoldás - a jó szándék és „oly’ szent akarat” ellenére is -, szintén anyagi okok miatt a menhely is. Nem jut mindenkinek hely ugyanis, sőt, ott sajnos sokszor egymást lopják meg ezek az emberek, így sokuk akkor sem néz ilyen intézmények közelébe, ha történetesen férőhely még lenne.
Szóval könnyen belátható: ezeknek a honfitársainknak nincs hová menniük, erre még megtiltanák azt is, hogy az utcán legyenek. Persze a rendelet-tervezet üzenete érthető: Legyen rend, tisztaság! Legyen minden olyan, mintha egy tökéletes világban élnénk! A baj csak az, hogy alapvetően tökéletlen a világ, ami körülvesz minket, és egy ilyen rendelet sem fogja tökéletessé tenni. Mondjuk, egyre mindenképpen jó: megalázni, és még egyet belerúgni virtuálisan ezekbe a szerencsétlenekbe. Azzal, hogy azt sugalljuk nekik: üldözöttek lesznek a jövőben az utcán, a legrosszabb üzenetet kommunikáljuk feléjük. Ennyi erővel tervezhetnének rendeletet arról is, hogy zárjuk őket táborokba, sőt akár arról is… na de inkább nem folytatom.

Nem mondom, hogy nekem nem kellemetlen, ha olykor (mit olykor, gyakran) egy padon fetrengő hajléktalan mellett elmenve olyan bűz csak meg, hogy a hányinger környékez, de egy ilyen törvény mégsem lehet megoldás. Ha valaki azt hiszi, ettől lesz rend, az nem csak az embertársait, de magát is becsapja.

Persze, az ötlet kiagyalójának nyilván nem mások – vagy saját – becsapása a célja, sőt, még azt is el tudom képzelni, hogy a jó szándék vezérli. Az utcán ne legyenek csövesek, sőt egyáltalán ne legyenek csövesek, mindenkinek legyen legalább egy ágya egy fedett helyen. De szép is lenne. Csak ehhez a jó szándék kevés, meg amúgy is: a pokol útja is azzal van kikövezve…

Tajthy Ákos