Alja(s) műsorok

2010-09-08 00:00Tajthy Ákos Szerzők listája

Nemrég azt hittem, most már bizonyára nincs több műsorformula, ami agyradírként funkcionálhat, így a kibeszélőshowk megszűnése után, pláne. Aztán tévednem kellett, van. Ez a tévedés pedig azt a szomorú tényt is maga utána vonja, hogy a hazai kereskedelmi televíziózás még mindig nincs a pöcegödör alján teljesen.

Az első igazán nagy pofont annak idén Maóónika és követői, meg az ők fogatlanjai adták a hazai televíziózásnak. A műsorról beszélni sokat kár is, a közel tíz év alatt mindenki megismerte akár akarta, akár nem. Ennek a fajta agyleszívásnak a közelmúltban vége lett, na, korántsem azért, mert annyira kulturális műsorra vágytak volna a kertévék. Egyszerűen csak megijedtek az új közös ellenségtől, az ORTT minden rossz tulajdonságát megöröklő, Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság nevű rémtől és gonosz tekintetű, ellentmondást nem tűrő vezetőjétől. Azonban még bőven futottak a kibeszélő show-k, amikor divat lett bezárkózni néhány senkiházival egy házba – nevezzük villának –, és néhány héten keresztül közösen hangosakat büfögni, fingani, és kamera előtt szexelni. A jónép persze ezt is kajálta, hétről-hétre milliók nyomkodták a telefonjuk gombjait, hogy épp kit szavazzanak ki a villából. (Ez egyébként sajnos úgy tűnik, több év szünet hónapokon belül ismét visszatér. Érthető: a tévék, és újságok a villákból kinevelt házi celebeknek lassan már az utolsó csontját is lerágták, kell a vérfrissítés).

Érdemes a sorban megemlíteni Győzike Showját is, ám tényleg csak megemlíteni, mert érdemben nyilatkozni a jó ízlés határain belül, erről a műsorról nem lehet. De ez is befejeződött szerencsére, és talán éppen ezért sokan azt gondolták – köztük én is – , hogy itt a vége, innen már felfelé vezet az út. Tévedtünk. A legújabb trend, hogy időről-időre, néhány leharcolt, mostanra ZS kategóriássá vált, magányos sztárnak keresnek párt. A sztárokat még csak-csak megérteném, hisz jól jön az a kis zsebpénz a műsorért. No de az embereket, akik jelentkeznek?Márpedig jelentkeznek, ami megdöbbentő, sőt szomorú. Megdöbbentő azért, mert nem tudom elképzelni, hogy ezek az emberek valóban együtt akarnak élni azokkal a szerencsétlenekkel, és szomorú, mert mivel nyilvánvalóan nem így van, valószínűleg pontosan azért jelentkeznek, hogy pályázzanak valamelyik állomás háziceleb posztjára. Aki majd reggeli műsort vezet (annak ellenére, hogy kérdezni nem tud, válaszolni is, csak rövid kérdésekre), címlapokon szerepel, megrágják jól, s végül kiköpik. És erre önként jelentkeznek. Gratula. Azoknak pedig, akiknek másra van igényük, maradnak a közszolgálati adók, és a tematikus csatornák. Természetesen a kereskedelmi televíziók sosem mondták, hogy kötelező őket nézni, és valóban van más választás, sőt az sincs megírva, hogy egyáltalán kellene tévét nézni.

Egy hibába ne essünk! Ne gondolja senki, hogy ettől a tévék majd kultúrát kezdenek sugározni. Azzal, hogy elpártoltunk, ők még egész nyugodtan lejjebb tudnak, és lejjebb is fognak túrni abban a gödörben. Sőt amíg igény van rá, gyanítom, ha szükségét érzik, mélyebbre is ássák…
Tajthy Á.