MiNap Online

Vannak, akik nem sokat vacakolnak a dinnyeválasztással. Ráböknek egyre és meglékeltetik. Ha ízlik, mehet is a csomagtartóba. Csakhogy – a kétes tisztaságú ronggyal törölgetett késpenge, több mint riasztó. A lékelt dinnye pedig – hogy, hogy nem – mindig a sebzett részével fordul lefelé, és összecsöpög, összemaszatol mindent, ami a közelébe kerül.

Ezért aztán a gyakorlott piacjáró, általam érzékszervi vásárlóként tisztelt egyén sohasem vetemedik lékeltetésre. A környéken álldogálók elismerő pillantásaitól kísérve, előbb meglapogatja, majd – mint körorvos a páciens hátát – finoman végigkopogtatja, miközben a héjára tapasztott füllel figyeli a dinnye válaszát. Ezen túl, már csak futólag megszagolja a gyümölcsöt, s ha a diagnózis negatív, azaz egészséges, érett a gyümölcs, már a hóna alá is kapja. Az ár hallatán dörmög valamit arról, hogy tavaly ilyenkor olcsóbb volt, de ez még igazán alkunak sem nevezhető. A szakértő csodált szerepét ugyanis nem hajlandó tíz-húsz forintért elkótyavetyélni.

Talán mondanom sem kellene, hogy hősünk férfi. Mert valahogy nem igazán illik egy nőhöz a dinnyevásárlás szertartása, míg ellenben a leveszöldség-válogatástól jó, ha távol tartja magát a komoly férfiember. Valahogy nem áll kezéhez a dolog. No, persze a tőkehús kiválasztását is jobb a feleségre bízni. Különösen, ha csinoska. A hentes ugyanis nőbolond valahány, és imádják sűrű kacsingatások között eljátszani, hogy azt a gyönyörű darab karajt másnak oda sem adnák.

A szóban forgó vásárlások színhelye lehet valamelyik óriásbolt élelmiszer részlege is, de valahogy jobban illik a Búza tér kulisszái közé. Úgy tapasztalom, hogy a különféle plázák vásárlója alig használ mást, mint a szemét a kiválasztásnál. Azt is leginkább csak arra, hogy leolvassa az előre csomagolt áru kódjáról, meddig fogyasztható. Hogy aztán a címkéről, zárjegyről kiböngészhető információknak megfelel-e mindenben a portéka, annak megállapításához többnyire kevés az egyszerű vevő. Ezért is van talán oly sok ellenőrre, műszeres vizsgálatra szükség manapság. No, és ezért lehet slágertéma az áruk minősége a tömegkommunikációban.

Lassan beleszokunk, beletörődünk, hogy mások szakértelmére van bízva ételeink minősége. Már annyira sem használjuk érzékszerveinket a vásárlásnál, amennyire lehetne. Másra bízzuk a tájékozódást, tájékoztatást. Kényszerűségből, lustaságból. Pedig túl gyakran próbálják elhitetni velünk, hogy a címke mögött az van, amit ígér. Boltban, piacon és ezernyi más helyen, ahol el akarnak adni nekünk valamit.

Bekes Dezső